A koronázó bazilika romlástörténete 1543–1602 között

Ez az időszak a koronázó bazilika romlástörténete.

Székesfehérvár a török korban – ezzel a címmel tartott nagy ívű előadást Kolláth Ágnes, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézetének tudományos segédmunkatársa a Csók István Képtárban.

1521-ben Nándorfehérvár és több más végvár elestével megnyílt a török útja a Magyar Királyság belseje felé. Ez vezetett az 1526-os mohácsi katasztrófához. 1541-ben elesett Buda. Székesfehérvárt 1543-ban foglalta el Szulejmán szultán egy hadjáratban, amelyet saját maga vezetett. Isztolni Belgrád lett Székesfehérvár török neve. Az ostrom részleteiről, Kolláth Ágnes elmondta:

– Eleinte úgy tűnt, talán lenne esély védekezni, azonban a város polgárai kaptak egy ajánlatot: szabadon elvonulhatnak vagyonukkal együtt, ha föladják a várost. Ők elfogadták ezt az ajánlatot, Varkocs György várkapitány minden tiltakozása ellenére. Amikor a kapitány éppen egy kitörésből tért vissza a városba, a védők lezárták előtte a kaput, a falakon kívül rekedt és a törökök lekaszabolták sok emberével együtt. A polgárok pedig átadták a város kulcsait Szulejmánnak. Nem tudjuk, hogy mi lett volna, ha ezt nem teszik meg – mondta az előadó. – Szulejmán életrajzírója szemléletes leírást készített arról, ahogy a szultán megtekinti a koronázó bazilika kincseit. Leírta a „gyaur” királyok sírjait, szobrait a bazilikában – tette hozzá.

A törököknek szokásuk volt az elfoglalt városok legnagyobb templomát dzsámivá alakítani, hogy ott hálaadó istentiszteletet tarthassanak.

– Úgy vélték, hogy a királyok nyugvóhelye – elég sok sír volt a bazilikában – nem megfelelő erre a célra. Ezért nem a Szűz Mária-bazilikát, hanem a mostani Szent István-bazilika elődjét, a Szent Péter-plébániatemplomot tették meg a fő városi dzsámivá. A város önkormányzata megmaradt, továbbra is volt bíró Fehérváron, ez azért volt fontos a törökök számára, mert így sokkal könnyebb volt az adókat beszedni.

– Határvár lett Székesfehérvár, az innen 30 kilométerre lévő Várpalota magyar kézben volt, helyőrséget kapott a város. A népesség nagyobbrészt lecserélődött, az elvonult polgárok helyére a török helyőrség tagjai, azok családjai, civilek, telepesek érkeztek. Tudni kell a hódoltság idején hozzánk települőkről, hogy bár ők magukat törököknek nevezték, többségük a Balkánról érkezett. Nagyobbrészt muzulmánok, de szép számmal voltak közöttük ortodox keresztények is.

A törökök azonnal hozzáfogtak az elhagyott épületek újrahasznosításához, saját intézményeik kialakításához, ennek egyetlen egyértelmű mai nyoma a Török udvarban található fürdőépület, egy 16. századi gőzfürdő maradványai.

– Hogy gondolkodtak a hódoltsági helyzetről azok, akik itt maradtak? Eleinte ideiglenes állapotnak tartották. Az első visszafoglalási kísérlet rögtön 1544-ben meg is történt, de nem hozott sikert. 1568-ban kiváló alkalom adódott arra, hogy visszafoglalják a várost a keresztény csapatok. Mint említettem, Várpalota, illetve Veszprém magyar kézen volt, egyik sincs túl messze. Abban az évben a török helyőrség jó részének el kellett hagynia Székesfehérvárt, mert máshol akadt dolguk, így Fejér Lőrinc bíró úgy gondolta, itt a nagy alkalom. Üzenetet küldött a várpalotai várkapitánynak: most kell jönni, visszafoglalni a várost. Egyetlen probléma volt: aki az üzenetet vitte, az elárulta ezt a szándékot a törököknek, akik lóhalálában visszavágtattak a városhoz, és elkergették az érkező palotai csapatokat. Fejér Lőrinc, amennyire tudjuk, elmenekült, ám a többi polgárt, akinek része volt az összeesküvésben, a város kapuja előtt karóba húzták – mondja Kolláth.

– 1568-ban az addig meghagyott Szűz Mária-bazilikát is elvették a törökök. Az északi részében – szimbolikus gesztussal – dzsámit, a templom délnyugati részeiben raktárakat alakítottak ki, a délnyugati torony lőportároló lett. Arról meg is van a szultáni levél, hogy a még a templomban maradt sírkamrákat el kell távolítani. Ez volt a bosszú a lázadáskísérletért.

A tizenöt éves vagy hosszú háború idején, 1601-ben egy igen jelentős keresztény sereg, óriási veszteségek árán, de sikeresen visszafoglalta a várost. Nagyon súlyos ostrom volt. Amikor sikerült betörni a belvárosba, akiket ott életben találtak, mind lemészárolták. Ekkor történt, hogy a Szűz Mária-bazilika délnyugati tornyában kialakított lőportorony fölrobbant, levegőbe repült, és fölgyújtotta az egész várost. Nem tudjuk pontosan, mi okozta a detonációt, mert a források ellentmondóak. A török krónikák általában balesetről, a keresztény források szabotázsról írnak. Arról is megoszlanak a vélemények, hogy ez akkor történt-e, amikor betörtek a keresztény seregek a várba vagy már előbb.

1602. évben a várost visszafoglalták, így az további 86 évig a török kezén maradt.