Ma már elég bizarrnak tűnnek azok a hozzávalók, amikkel az óegyiptomiak gyógyították magukat

Mayer Andrea egyiptológus Négyezer éves gyógyszerek – Óegyiptomi papiruszok receptjei címmel tartott érdekes előadást a Fekete Sas Patikamúzeumban a még mindig tartó Múzeumok Őszi Fesztiválja programsorozat részeként. A fesztivál idei jelmondata: „Távol is közel…” No, Mayer Ágnes előadása valóban messze ment, térben is, de főleg időben. S kicsit „messzire ment” akkor is, amikor az ürüléket jelölte meg mint gyógyszerek, illetve kozmetikai szerek alapanyagát. Igaz, ami igaz, a szépségért meg kell szenvedni. Őszülés és hajhullás ellen is védekeztek a régi egyiptomiak, és ismerték a protézis fogalmát is.

A malachittal kent szem légy ellen jó

Az i. e. 950–710 közötti időszakra datált Tabaketenmut műláb­ujj-protézist külön megemlítette az előadó. Egy múmián találták meg. Az egyiptológus tehát nem kizárólag csak betegségek elleni orvosságokról szólt, hanem szépítőszerekről, segédeszközökről is. Ezeket is őrzi a tudománytörténet. Nemcsak ürülék, de más állati alapanyagok is előfordulnak az óreceptekben: csont, méz, bikamáj, vér, macskagenny, toll, zsigerek, kígyó levetett bőre, vizelet. Nem is mind csak külsőleg. Csoda-e hát, ha gyakran borral, süteménnyel, gyümölccsel vették be a készítményeket? Az óegyiptomi orvoslás forrásai a már említett múmiák, valamint az irodalmi és a varázsszövegek és a sírábrázolások mellett, sőt elsősorban: az orvosi papiruszok. Ezek közül is a leghosszabb és legszerteágazóbb a lipcsei Egyetemi Múzeumban őrzött Ebers papirusz. Elnevezése egyáltalán nem óegyiptomi kori; szakmai körökben jól csengő nevét ugyanis egy 19. században élt német egyiptológusról kapta, Georg Moritz Ebersről. A papiruszt 1862-ben egy bizonyos Edwin Smith – szintén a 19. század embere –, szerezte, vásárolta meg. Smith, aki egy amerikai üzletember és uzsorás volt, egy Mustafa Aga nevű kereskedővel és sírrablóval ütötte nyélbe az üzletet.

Az Ebers papirusz mintegy 20 méter hosszú, 30 centiméter magas tekercs, jobbról balra olvasandó, körülbelül 80 különböző betegségre tud receptet; i. e. 1525–1504 körül írhatták le. No, a receptek fent idézett összetevőinek sora néhol elborzasztó, de mint az előadó rámutatott, példának okáért a vizelet a huszadik században is megmaradt mint jótékony szer: fertőtlenítésre, fagyásra is jó lehet szűk időkben. Nézzünk egy receptet! – Szentjánoskenyér belseje egy egység, édesvízi kagyló belseje egy egység, zsiradék. Összekeverni, masszává gyúrni, kiszárítani, szétzúzni miután kiszáradt, és mindkét szem külső részére tenni, ezt egy szembetegségre használták – idézett egyet Mayer Andrea. Az óegyiptomiak fertőtlenítő hatású szemfestéke malachitot tartalmazott. – Nagyon meleg volt Egyiptomban, nagyon kevés víz volt, a szem viszont nedves. A legyek szívesen szálltak az ember szemére – fogalmazott az előadó.