Egész évben ég a gyertya – A Tilinger házaspár már 15 éve foglalkozik gyertyaöntéssel

Tilinger Zoltán és felesége, Tilingerné Peszeki Zsuzsanna Fehérváron, családi házuk garázsában készíti gyertyáit. A házaspár több mint 15 évvel ezelőtt fogott gyertyaöntésbe. Zsuzsa korábban ápolónő volt, ma ő viszi a vállalkozást, amibe Zoltán – aki szerszámkészítőket tanít – is besegít.

Divat-e még a gyertya? – teszem fel az első kérdést.

– Hogyne! – vágja rá Zsuzsa. – Főleg ilyenkor, ősszel, amikor bejönnek ezek a morózusabb, sötétebb napok, előszeretettel gyújtanak az emberek gyertyát. És különböző ünnepeken – karácsony, esküvők, keresztelők, Valentin-nap, születésnapok – is használunk gyertyát. Nyáron pedig a szúnyogriasztós változat megy – mondja Zsuzsa, aki azt is hozzáteszi, meglepő módon a május–június náluk a csúcs­szezon. Ezután novemberig „csend van”. Igaz, ők legnagyobb mennyiségben születésnapi számgyertyát készítenek, amely egész évben megy, de mellette különleges formájú, színes és illatos gyertyák is szerepelnek a kínálatukban. Van ennek persze technológiai és üzleti magyarázata is, ám az biztos, hogy náluk a minőség az első szempont.

– Egy időben elborított mindent a Távol-Keletről behozott olcsó, kommersz gyertya, ám szerencsére gyorsan rájöttek az emberek, hogy az olcsó húsnak itt is híg a leve. Márpedig a minőségi alapanyag a gyertyaöntésben is fontos. Mi magyar paraffinnal, német kanóccal, illattal és színekkel dolgozunk, és mintegy 70-80-féle figurát készítünk – tette hozzá Zoltán. Most a fenyő, az őzike, az angyal, a csengő, a fenyőtoboz és ehhez hasonlók vannak soron, hiszen nyakunkon a karácsony. Ám mint megtudom, ezekből az utolsó darabokat öntik, hiszen a boltokban már javában árulják a karácsonyi díszeket. December 27-én aztán indul a Valentin-napi gyertyák készítése, majd februárban kezdődik a húsvétra készülődés.

Beszélgetés közben azt is megtudom, Magyarországon nem létezik gyertyaöntőképzés. Zsuzsa is virágkötőként, koszorúk készítésével kezdte, de mivel Zoli „csőrét 30 éve piszkálja a gyertyakészítés”, ezért a gyertyaöntés felé fordultak. A házaspár hosszan mesélt a kezdeti nehézségekről, a gyertyakészítők zárt, műhely- és technológiai titkokat szigorúan őrző világáról, a kísérletezésekről, sikerekről és kudarcokról. De nem adták fel, és mára rengeteg tapasztalatot gyűjtöttek, amelyeknek jó hasznát veszik. Most már a formákhoz szükséges mintákat is meg tudják csinálni. Ehhez pedig a kreativitáson felül kézügyességre is szükség van, mert az új formát először viasztömbből ki kell faragni.

– Fejlődni, változni mindig kell, mert az emberek várják az újdonságokat. Vannak formák, amelyek évekig futnak, aztán lecsengenek. Ilyenkor eltesszük a sablonokat, majd néhány év után – ahogy a gyerekek játékaival szoktuk – elővesszük őket. A gyertyák esetében is változik a divat és az igények. Régebben az olcsóbb, kisebb darabok mentek, most meg a nagyobb, mutatósabb gyertyákat keresik, és az sem baj, ha többet kell fizetni érte – magyarázta Zsuzsa, amihez Zoltán azonnal hozzátette, a legnehezebb minden évben kitalálni, melyik szín lesz kapós. Ha valamelyik női magazinban lejön, hogy a királykék a divat, akkor abban az évben mindenki azt keresi. Ám mire ez kiderül, nekik már készen kell lenniük az áruval. A következő évben viszont már közel sem biztos, hogy el lehet adni.

– Mindig nyitott szemmel járunk. Ha kirándulás közben látunk egy formás követ, máris az jár a fejünkben, milyen gyertyát lehetne belőle csinálni. A gyertyaöntéshez kell egyfajta megszállottság. Én még ma is képes vagyok hajnali kettőkor felkelni, ha tudom, hogy addigra köt meg egy új formához a gumiból készülő minta, sőt öntök is azonnal bele, és meg is várom, mert látnom kell, milyen gyertya kerül ki belőle – mondta Zoltán.

A minták terén Zsuzsa a kreatívabb, merészebb, Zoltán az, aki visszarántja őt a földre, amikor „elszáll”. De tökéletes közöttük az egyetértés és a harmónia, ami a beszélgetés alatt is átjön. És valószínűleg ugyanez a harmónia árad szét a lakásban, amikor valaki az ő gyertyájukat gyújtja meg otthonában.