A mezei kakukkfütty titkának nyomában

Igazi műalkotások fogadják a jeges finomságra vágyót Polgárdin, Reif Ferenc hűtőpultjában.

A fagylaltok önmagukon túlmutató díszítése mégsem fedi el a tartalmi lényeget. A későbbi beszélgetés során ugyanis kiderül: a hangsúly még így is a belbecsen van, a minőségi, természetes alapanyagokon és azoknak az átlag feletti túlsúlyán. Ez volt az a szemlélet, amely egyenes útként vezetett a Magyar Cukrász Iparosok Országos Ipartestülete által szervezett Év Fagylaltja megmérettetésre, amelyen első alkalommal vett részt a polgárdi fiatalember. Munkáját pedig azonnal felfedezte a szakértő zsűri, ugyanis mezei kakukkfütty fantázianevű alkotása szakmai különdíjban részesült – egyedüli Fejér megyei elismertként a versenyen. Ugyanez a fagylaltja az Erdő-­mező kategória bronzérmét is megkapta.

Hófehér, dupla gombos felöltőjében fogad, akár egy cukrászmester – de mondja, hogy ő nem az. Cukrász, aki minden évben Olaszországban tanulja tovább a fagylaltkészítés csínját. Tehát, ha volna ilyen, akkor fagylaltmester lehetne a titulusa. A két elismerés aranyosan csillog most is a polgárdi cukrászda pultján. Alatta a mezei kakukkfütty piroslik csodás halmokban, rajta díszként a kakukkfű ágaival. Sokat sejtet a díszítés…

– A fő összetevő az eper, azaz a szamóca, amely 55 százalékban van jelen a fagylaltban – árulja el a recept lényegét a cukrász. Ez az arány rendkívül magas, s valljuk be, nem jellemző, hogy egy fagyi több mint fele gyümölcsből álljon. – Az édesítés pedig kakukkfűmézzel történik. Aminek ugye nincs fűszeríze, de olyan természetes alapanyag, amely jól illik az eperhez. Mindemellett kakukkfűteavizet adok hozzá – teszi hozzá Ferenc. A fagyit tesztelő gyermek gyanúsan méregeti a pultban az epres fagyit, rajta a „zöldekkel”. – Nem akarok kakukkfüvet enni – mondja, de amikor megkóstolja a fagylaltot, minden aggodalma elszáll. Nincs sem kakukk-, sem kakukkfűíze az epres finomságnak, viszont van benne kirobbanó gyümölcsíz, és valami távoli „teautánérzet”, ami egyedi stílust kölcsönöz az alkotásnak. Méltán figyelt hát fel rá a szakma – ahogy vélhetően a polgárdi cukrászra is, aki büszkén fogadta az elismerést. De olyan sokat dolgozik, mondja, hogy gyakorlatilag még ünnepelni sem volt ideje. – Mindig a konyhában van – mondja a felesége, Reifné Molnár Alexandra, akivel két kis­fiút nevelnek. A nagyobb most 9 éves, s amikor beköszöntött a fagylaltevős korszak, az apukának egy kérdése volt: na jó, de milyet kapjon a gyerek?

– Akkor is megvolt már az a fagylalt, amit alig lehet annak nevezni. Tele van mesterséges anyagokkal, adalékokkal, elavult hozzávalókkal. Ezt nem akartam neki adni, így született meg a gondolat, hogy elindulok ezen a vonalon. Egyre több hasonló gondolkodású szakemberrel hozott össze azóta a sors, akikkel azóta is folyamatosan fejlesztjük magunkat. Én például minden évben elmegyek Olaszországba tanulni. Mindig úgy jövök haza, hogy már megint hihetetlen dolgokat tanultam!

A laikus nem is gondolná, micsoda egyenletek, számítások állnak egy elkészült fagylalt mögött. A fagyásponttól kezdve a hűtő hőmérsékletén át a keverési arányokon keresztül a fogyasztói igényeknek megfelelő lágyságig sok mindenre figyelni kell. De ez legyen a fagylaltkészítő dolga, a miénk pedig az, hogy élvezzük az elkészült, stílusosan díszített, lágyan krémes jeges finomságokat.