A kalapért különdíj járt Abonyi Riának

Mi késztette arra, hogy elinduljon a pályázaton?

– Wekerle életéből kiindulva, aki sosem egyszerű körülmények között kapta meg a vezetői jogot. Háború előtti vagy háborús idők, nehéz társadalmi vagy gazdasági helyzetben állt helyt. Valahogy én is így voltam: amatőrként országos pályázaton indulni, a „grafika” széles spektrumának sávjában szabadkézi grafitrajzzal nem igazán könnyű feladat. De van egy kis csapat, mely bizalmat szavazott nekem lassan 10 éve, és mint szüleim tanítottak anno, példamutatással lehet igazi csatákat nyerni, hát pályáztam. És persze a szeretett város, Mór.

Hogyan történik egy vonalak százezreiből összeálló kép elkészítése, és hogyan jött a cím?

– A kedvenc témám a portré, így már csak a „csavar” hiányzott, mely a dualizmust tükrözi. Többször jártam a Wekerletelepen, elvarázsolt minden alkalommal. Nemcsak az utcák, épületetek, azok elrendezése, hanem maga a légkör, az emberek összetartása is. Wekerle Sándor fejében született és megvalósult tervének részlete a kalapján talált a legjobb helyszínre. Gondolati tervezgetés után úgy éreztem, hogy kezembe kell fognom a ceruzát, mert a megszületett gondolat azonnali tettet kíván. Általában egy hosszú délután vagy éjszaka szüleménye egy-egy rajz. Bárhol, ülve-állva, jöhet asztal, fotel, ágy, szőnyeg és a kutyám társasága, és már feketedik is a hófehér alap. Aztán egy festőállványra kerül, és jártamban-keltemben még belerajzolok, radírozok. Lelkemhez közelebb állnak azok az alkotások, amikor igazi érzelmeket tudok a ceruzával az arcokra, szemekbe varázsolni, ez főleg idős emberek portréiban tud kibontakozni igazán, hisz a sok ránc és a szemek fénye magát a hosszú, gyakran rögös életutat hivatott tükrözni. A cím pedig, a Wekerlizmus egy kis szójáték, Wekerle és az ő eszmeisége, újító irányzata, az egészben és teljességben való gondolkodásmódja, amely egy kicsit a jelenben, a teljesség igénye nélkül, a helyi Wekerle Sándor Alapítvány, a Wekerle Sándor Egyesület, Mór város vezetősége általi emlékének fennmaradása érdekében megmutatkozó tettek egysége.

Milyennek érzi azt az eredményt, ami elkészült, és milyennek az értékelést?

– Hogy milyen? Egy megszületett ötlet, darab a gondolataimból, ceruzavonások sokasága, a radír nyoma. A múlt és jelen, Wekerle és a dualizmus, a jelenleg is működő Wekerletelep megfűszerezve egy számomra érdekesnek bizonyult összeállításban. Az értékelést pedig nagy örömmel fogadtam. Az alkotásom kiállításra való beválasztása és a különdíj igazi meglepetés volt. Egy alkotó számára az igazi tényező, a látogatók érdeklődése és dicsérő szava mellett, szeretett családom büszkeségét érezni.

Voltak-e már sikerei az elkészült pályamunkák kapcsán?

– Sok kiállítást tudhatok magam mögött, ami az igazi érték, a kiállításmegnyitó közvetlen légköre. Több pályázaton is részt vettem az elmúlt években, például a tatabányai Agora pályázati felhívása alapján került be egy kollázsom az „In memoriam John Lennon” kiállításra, két alkalommal is első helyezés Győrben, könyvekben való megjelenésre irányuló pályázatok, Csukás Istvánról készített portrém egy videóklip szereplője lett, és talán a legnagyobb élmény a Parlament csodás épületében átvenni az elismerő oklevelet a III. Kárpát-medencei Életmese irodalmi pályázati kiírásának második helyezettjeként, és ugyanezen pályázat illusztrációs versenyének arany minősítését.

Mi lesz a Wekerlizmus kiállítás utáni sorsa?

– Novemberig a tárlat része, aztán ha szívesen fogadják, szeretném felajánlani. Hogy kinek, az legyen még az eljövendő adventi időszak titka.