2021.08.22. 08:00
Pályafutása legnagyobb eredményének tartja a tokiói bronzérmet Kovács Sarolta
Túl sok ideje nem maradt a pihenésre, a nyár végén Lengyelországban szerepel a katonai világbajnokságon.
Középen Kovács Sarolta a virágokkal, körülötte a Volán Fehérvár szakmai stábjának tagjai
Fotó: Horog László / Fejér Megyei Hírlap
Az ünneplések véget értek, a tokiói hazatérés után az aranygéppel érkezőket – valamint a korábban hazatért bajnokokat – fogadták a fővárosi BOK-csarnokban, aznap este Kovács Saroltát szűkebb lakókörnyezetében várták meglepetésbulival. Másnap Székesfehérvár polgármesterénél vizitált az újdonsült ötkarikás dobogós klubja, az Alba Volán SC küldöttségével, valamint Cser-Palkovics András társaságában megnyitotta a Királyi Napok rendezvénysorozatát. Három nappal később fogadták a Volán modern pentatlonistáinak Börgöndi úti telepén, majd nyugodtabb napok következtek.
Balczó András üzenetet küldött telefonon
– Azóta két hét telt el, de még mindig az olimpia hatása alatt vagyok – mondja Kovács Saci. – Elképesztő mennyiségű szeretetet kaptam, igyekeztem minden üzenetre válaszolni, ami napokat vett igénybe, ezer gratulációt kaptam a viadal után. Nagy élményt jelentettek a köszöntések, a városházán és a klubomnál, valamint a lakóhelyemen is, ahol a szomszédaim, továbbá a közeli házakban élők vártak. Voltak lufik, ajándékok, kedves, megható üzeneteket olvastak fel. Nagyon jó volt találkozni a szeretteimmel, a párommal, továbbá természetesen a kiskutyámmal, Barackkal, aki szintén nagyon várt. Több napot együtt töltöttünk.
Aztán visszakanyarodunk Tokióhoz, hiába volt 32 fok, ami tulajdonképpen elviselhető, a hőérzet 38-nak felelt meg, nem is beszélve az elképesztő páratartalomról. Mondjuk erre fel volt készülve, két éve nyáron a Világkupa-döntőn, kvázi az előolimpián ugyanilyen körülmények között versenyzett.
– Most minden jól alakult. A vívásnál maradt bennem egy-két tus, de a 20-15-ös pozitív mérleg miatt nem kellett szomorkodnom, a medence vize meleg volt, de ez sem okozott gondot. A lovaglás is rendben ment, ezúttal végre nem babrált ki velem a négylábú társam, a kombi során végig jól lőttem és futottam. Az volt a lényeg, hogy az olasz Alice Soterót magam mögött tartsam, ami sikerült. A férfiak szövetségi kapitánya, Martinek János végig kiabált, biztatott, az ő hangját tisztán hallottam, valamint azt érzékeltem, hogy valaki ott van a nyomomban, a talján lány volt. Korábban a futások során a harmadik körben mindig azt éreztem, elkészültem, most kellene lefújni, de most kimondottan jó erőben voltam. Az utolsó négyszázhoz érkezve is azt éreztem, minden rendben, még bírom. Bírtam is. Megtisztelő volt, hogy az olimpiai győztes kajakos, Tótka Sándor külön gratulált, valamint az úszók bajnoka, Milák Kristóf is köszöntött. Kicsit meg is voltam lepődve, hiszen ők nyertek, én pedig csak harmadik lettem. Azt mondták a fiúk, az előzmények ismeretében az én teljesítményem is arannyal ér fel. A legenda, Balczó András üzenetet küldött telefonon, azt írta, sírtak otthon, amikor célba értem.