Az első kamerától a világsikerig – Radisics Milán és a vérteskozmai rókák

Milán az egyutcás skanzenfaluban, Vérteskozmán töltődik fel a budapesti pörgés után, abban a házban, amit alkotóközpontként is használ. Történetmesélésében 22 évnyi emléket volt szerencsém végighallgatni, de jobb lesz, ha az elején kezdem, mely egészen 1999-ig kalauzol vissza minket. Ekkoriban volt ugyanis Magyarországon a teljes napfogyatkozás, melynek apropóján megvásárolta élete első komolyabb fényképezőgépét.

– Különleges látvány volt, amit mindenképpen meg akartam örökíteni. Rabul ejtett, mert a három felsorakozott bolygó hordozott magában valamilyen spirituális üzenetet. Ezt éreztem legalábbis.

Milán akkoriban egy reklámügynökségénél dolgozott, ami a szavaival élve nagy daráló volt. Éppen ezért elvágyódott valahova. Valahova, amit még ő sem ismert. Elkezdte keresni azt a bizonyos, mai kifejezés szerinti énidőt. Ez volt és továbbra is az, a természet. Feltöltődött, kikapcsolt és jelen volt. Elmondása alapján az utóbbi fogta őt meg a leginkább.

– A jelen élménye, a pillanatba lenni éppen akkor és ott, nem foglalkozni azzal, hogy mi történt a múltban vagy mi lesz a jövőben. Sokat gondolkodtam azon, hogy miért érzem magam ennyire jól miközben fotózom, majd rájöttem, hogy ez az érzés viszi előre a legtöbb embert, ami majd később hatással lesz a jövőjükre is, így vagy úgy.

A fotóművész azt mondja, hogy lehet őt természetfotósnak hívni, de nem tartja magát annak. Való igaz, hogy ebben a közegben mozog a legotthonosabban, de az ételektől kezdve az autókon át, egészen az ipari létesítményekig mindent fotóz.

A National Geographicnak végzett munkái azonban mégis arra engednek következtetni, hogy a legjobban akkor érzi magát, amikor az ember és a természet kapcsolatát dokumentálja különböző projektekben. Ennek időszaka még 2006-ban kezdődött, amikor megnyerte a NatGeo világpályázatát a napfogyatkozást ábrázoló egyik fotójával, amely Apajpusztán készült. A pályázat díja a washingtoni szerkesztőség látogatása volt, mint elmondta, ott rengeteget tanult, főként azt, hogy a fotó hogyan tölti be a zsurnalisztikai szerepet.

Majd 2008-ban elkezdte fotózni a hazai szürke marhák megmentésének történetét. Ő volt az első, aki az ősmagyar állatról készített nagy terjedelmű fotóesszét. Ezzel meghonosította a hazai természetfotó-riporter műfajt. A karrierje ezt követően indult be igazán. A sárga keretes kiadványban megjelent már 12 cikke különböző témakörben, tavaly pedig rovata is volt a nagy presztízsű magazin hazai kiadásában.

A legfontosabb számára az, hogy üzenetet közvetítsen a képein keresztül. Így nemcsak kedve szerint kattintgat, hanem minden esetben projektben gondolkodik. Környezeti, ökológiai problémákat igyekszik bemutatni, hogy azok párbeszédet indítsanak. Ilyen a négy éve tartó, hosszú távú projektje, a Water.Shapes.Earth, azaz A Vizek, Formák és a Földünk, amely keretén belül a bolygónk vizeivel foglalkozik. Miként formálja a víz a területeket, milyen interakcióban van az emberekkel, vagy éppen milyen következményei vannak a szárazságnak. Üzenet – hangzik el ez újból a fotóművész szájából. Az üzenet közvetítése a legnagyobb húzóerő, ami minden nap arra készteti Milánt, hogy alkosson valamit. Valamit, ami inspirációt, tudást vagy csak esztétikailag megfoghatatlan élményt adhat az embereknek.

Gondolom, ehhez mérten jött a kertmozi ötlete is, amelyről egy néhány héttel ezelőtti lapszámunkban már beszámoltunk. Idén a vérteskozmai rókák életét dokumentálta, és annak eredményét mutatta be a legautentikusabb környezetben, ott, ahol a képek készültek, azaz a saját udvarában. Az első vetítés főleg a kozmaiaknak szólt, de olyan nagy sikere volt, hogy az ismétlés mellett döntött. A róka történetei vonzották oda az üdülőfalu lakóit, az utcáról is látható vetítővászon minden korosztályt elbűvölt.

A képekhez azonban történetek is dukáltak, amit mások is érdekesnek és szórakoztatónak találtak. A második vetítésnél már sok szempár várt kíváncsian a lugasra feszített vászon előtt. Olyan sokan voltak, hogy a mese közben teljesen megtelt az udvar, 80 fő nézte Roxy kalandjait. Az összegyűltek egyik fele kozmai, a többiek Csákvárról, Tatabányáról és Budapestről jöttek.

A vetítéshez a környék is illeszkedik: 200 éves házak a természetvédelmi terület kellős közepén, így nem csoda, hogy a róka kalandjai mellett a környezet is elbűvölte a kikapcsolódni vágyókat.

A Kozmai Roxy kalandjairól szóló kültéri fotókiállítás Vérteskozmán nyílik szeptember 18-án, 17 órakor, és a következő 2 hétvégén tudják megtekinteni az ott túrázók. A művész többi munkája a 39-es ház galériájában lesz látható ugyanebben az időszakban, illetve Kőhányáson, az új ökoturisztikai központ udvarában, amelyben bemutatja a vértesi természetet.