Karakán, szókimondó pszichiáter dolgozik az Alba FKC női kéziseivel

Mennyire szeret sportolókkal dolgozni? 

– Már több mint tizenöt éve csinálom. Izgalmas, változatos. Nem lehet biztosra menni, mindig történik valami. Egy csapatot megfelelően felkészíteni nagyon sok munka, nagy kihívás. 

Hogyan viseli az eredménykényszert egy élsportoló? 

– Azzal még nincs semmi gond, ha a lécet ő állítja saját magának. Ezt hívják motivációnak. Ha a környezete elvárja, és a sportoló igyekszik megfelelni a környezetének, na, az kapufa. Nagyon fontos az élsportolónak megértenie, hogy ha nem saját magáért teszi azt, amiben hisz, akkor el fog bukni. A megfelelési kényszer sem az élsportban, sem a magánéletben senkinek nem tesz jót. 

Sokan beleesnek ebbe a hibába? 

– Nagyon sokan. Elkezdik vadászni a dicséretet, a szeretetet. A megfelelési kényszer az izomzatot görcsössé teszi, így éles helyzetben rugalmasan reagálni lehetetlen. Laza izomzattal lehet nyerni, nem görcsösen. 

Tehát a győztes típusú sportolók legbelül lazák? 

– Dehogy csak legbelül. Emlékszem, hogy egyszer a párbajtőr-válogatottal voltam egy Európa-bajnokságon. A megmérettetés előtti estén egy olasz csávó, a későbbi győztes egy pikoló sört iszogatott. Másnap a magyarjaink ott kucorogtak a padon befeszülve, ilyen is lett az eredmény. Nem a pikoló sör miatt alakult így, hanem mert az olaszok lazák. Akkor kezdtem el összerakni, hogy aki egy döntő megmérettetés előtt képes a lazaságra, és tudatos, akkor annak a határ a csillagos ég. 

Hogyan lehet ezt átültetni egy csapatba? 

– Az Alba FKC egy krí­zisintervencióra kért fel, a min­denkori döntnököknek elmondtam, hogy ez egy hosszú és nagyon kemény munka. Hatodik éve dolgozom a magyar női vízilabda-válogatott mellett, sok kitartó munkára volt szükség ahhoz, hogy eljussunk az idei olimpiai bronz­éremig. 

Mennyire van lehetősége elengednie magát a hivatása, munkája mellett? 

– A legtöbb ember azt gondolja, hogy aki ilyen munkát űz, annak az agya állandóan jár. Nem. Elég gyorsan el tudok vonatkoztatni a munkámtól. Huszonöt év minden szakmában sok idő, a megszerzett tapasztalatot akkor használom, amikor megkérdeznek. Megtanultam kikapcsolni az agyam. 

Mit gondol, miért jó a sport? Nyilván nem mindenki azért csinálja, hogy olimpiai bajnok legyen, de a sporttól mindenki kap valamit. 

– Az biztos, hogy egy kimagasló eredmény befolyásolja az utánpótlásban a jelentkezők számát. Azt üveglábakon álló teóriának gondolom, hogy magáért a sportért jelentkezzen egy gyerek. Erre egyrészt kihatással van a szülő, legfőképpen a frusztrált szülő – a meg nem valósított álmaival – és az adott sportág, csapat eredményei. De kettévehetjük a maiakat és a 20-30 évvel ezelőtti gyerekeket. Kétségtelen, hogy a sport rendszert, fegyelmet, a tisztelet megtanulását adja. Egy egészséges testhez való hozzáállást is, de látjuk azt, hogy mostanában nem biztos, hogy az ép testben ép lélek is van. 

Harminc évvel ezelőtt miért kezdtek el sportolni? 

– Kijutni nyugatra. 

Azért akkor is megvolt az eredményesség. 

– Igen, és sokkal jobban haraptak, mint most. A 21. században tunyulás tapasztalható a fiataloknál. Már nem úgy harapnak, mint a korábbi generációk. A szülők sokkal többet megadnak nekik, mint kellene, nem tanítják meg igazából küzdeni őket. 

Mindent megadni a gyereknek, amit csak tudunk, ez valahol természetes, nem? 

– Csak a szülő nem tudja, hogyan lehet önbizalmat szerezni. 

Hogyan? 

– Sikerélményekkel. Ha a szülő megoldja a gyerek konfliktusát, az kinek a siker­élménye lesz? A szülőé. Tehát kinek az önbizalma erősödik? A szülőé. A gyerek önbizalmával mi történik? Csökken. Milyen lesz a gyerek? Kényelmes, lusta, erőszakos, önző, türelmetlen. Nagyhangú, amikor nincs tét. Amikor van tét, összeszarja magát. A váratlan szituációkban megijed, mert hozzászokott, hogy ott van mögötte a domináns szülő, aki mindent megold. 

Mennyire hezitált, hogy a nevét, a történetét adja a „Toxikoma” című filmhez? 

– Semennyire. Amikor elküldték a forgatókönyvet, He­rendi Gábort, a rendezőt emlékeztettem arra, hogy annak idején, amikor azt mondtam neki, hogy két hét múlva csökkenteni tudom Szabó Győző elvonási tüneteit, és forgatókész állapotba hozom, akkor ő erre az időszakra átstrukturálta a Valami Amerika forgatását a Győző jeleneteit kihagyva, és kockáztatott. Győző kijött a kórházból, és utána felvették a jeleneteit. Nem olvastam a Toxikoma forgatókönyvét, mert szabad kezet adtam. A film a valóság nagyon „szoftos” bemutatása. 

Nyilván ez a sztori siker az ön számára. Mi motiválja? 

– Egy idő után megtanultam elengedni ezeket az élményeket, mert nem fontosak. Ami a múltban történt, nem fontos, az elmúlt. 

Csak a jelen fontos? 

– Nem, ez így tág megfogalmazás. A mai nap. Hogy a mai napon képes vagyok-e azt megcsinálni, amit eddig megcsináltam. Na, az izgalmas számomra! Hogy mi volt, az már nem. 

Drámai időszakot élünk, nya­kunkon a pandémiával. Jól kezeljük? 

– Nem. Az emberek jelentős része öntudatlan, nagyon alacsony érzelmi intelligenciá­val, persze nagyon fejlesztett racionális intelligenciával. De a váratlan érzelmi szituációkban a legtöbb ember beszari. Megijed és pánikol. Ezek az emberek görcsössé, erőszakossá, türelmetlenné és agresszívvé váltak, amióta itt van a vírus. Pedig valójában oszt-szoroz? Szerintem nem. Vírusok mindig voltak és lesznek. Arra a meg nem oldott félelemre gondolok, ami ott van az emberekben. Lehet látni, lehet érezni. Paráznak. A vírus ráébresztett bennünket arra, hogy az életnek bármikor vége lehet. A fogyasztói társadalomban lévő ember élete kényelmes. Kiszámítható. Rutinszerű. Utazott, sporteseményekre járt, és semmi baja nem történt, amíg nem alakult ki betegség, nem szenvedett balesetet, vagy bármi. Most minden megváltozott. 

Mi szükséges ahhoz, hogy kezelni tudjuk ezt a helyzetet? 

– Az érzelmi intelligencia fejlesztése, amire az albás lányokat is tanítom. Felelősséget vállalni önmagunkért. Nemcsak racionális, hanem érzelmi, önismereti szempontból is. Mert a felnőtt ember egy éles helyzetben, ha ötvöződik tudatossággal, akkor hideg a feje. A hideg fejű játékos pedig nem szarja össze magát. 

Fontos a mentális felkészítés

– Az utóbbi években nagyon sok fiatal, saját nevelésű és korosztályos válogatott játékos került az Alba keretébe, akiknél észrevehető volt, hogy az utánpótlás versenyrendszerből kikerülve nehezen viselik el a felnőtt bajnokság mentális terheit – mondja Balássi Imre, a Köfém SC elnöke. – Hiába voltak korosztályuk kiemelkedő sportolói, hiába tudták edzésen, tét nélkül 120 százalékban megvalósítani a technikai és taktikai feladataikat, stresszhelyzetben, kiélezett mérkőzésszituációkban leblokkoltak, és valós teljesítményük töredékét tudták csak nyújtani. A csapat eredményessége szempontjából lépni kellett a mentális felkészítés területén is, így remek lehetőség adódott, hogy együttműködhetünk a sport világában is már komoly referenciákkal rendelkező Csernus Imre pszichiáterrel, aki heti rendszerességgel tart foglalkozásokat felnőtt csapatunk játékosai számára.