Palotavárosi csaták - avagy ki szerzi meg gyorsabban a zászlót?

A Petőfi-szobornál gyülekeztek pénteken késő délután a fiatalok. A Negyedik Köztársaság nevű szervezet kezdeményezésére közel 250 húsz év alatti fiatal jött el egy kötetlen közös játékra. A játék neve Capture the Flag (CTF) magyarul annyit tesz szerezd meg a zászlót . A leginkább számháborúra emlékeztető fogócskában két csapat harcolt egymás ellen. A cél a másik fél zászlójának megszerzése volt. A piros és sárga csapatokra oszlott ifjúság a megbeszélés után elrejtette a csapat zászlaját, majd portyára indultak a másik fél zászlajának felderítéséért és megszerzéséért. Saját zászlójukat persze védeniük kellett az ellenségtől, így volt, aki támadó lett, mások védőként posztoltak. A másik csapat katonáját érintéssel kellett a védőknek megfogni. Az így elfogott embereknek azután vissza kellett menniük saját térfelükre. A szabályok nem tiltották bicikli, roller vagy egyéb eszközök használatát. Gyalog csak az közlekedhetett, aki épp megkaparintotta a zászlót.

Mi a sárga zászló mellől figyeltük az eseményeket, amelyek lassan indultak be. A piros csapatnak körülbelül fél órába telt felfedezni a zászlót, ezután érkeztek az első kísérletezők, akik a védelmi vonalak áttörésével megpróbáltak a zászló közelébe jutni. Nem volt könnyű dolguk: Eke Viktória, a Teleki Blanka Gimnázium 10. osztályosa sasszemmel és gyors lábbakkal pásztázta a zászló közeli utcákat. Nem egy támadót fedezett fel, és volt akit sikerült is megfognia. Fogásban a 12 éves Vadász Attila vitte a pálmát. Biciklijén ülve, mint harcos kereszteslovag tizesével verte vissza a közeledő pirosakat. Takács Tímea a pirosak képviseletében azon kevesek közé tartozott, akik a zászló közelébe jutottak. Ő Csákvárról jött, hogy részt vehessen a játékban. Mint mondta, először vesz részt a játékban - amelyről bátyjától hallott - de semmiképpen sem utoljára.

Egy óra elteltével aztán beindultak az események, és a lakótelep a gyerekzsivajtól lett hangos. Piros az oviban! Kettő a bokorban! Visszhangzottak a felfedezések. A gyerekek láthatóan élvezték a mozgást. Nem is volt meglepő, hogy a zászló mellett őrködő bíró - merthogy a szervezők többsége bíróként felügyelte a tiszta játékot - újabb és újabb érkezőket toborzott a csapatba. Közben folyamatosan kaptuk az információkat a támadófrontról is. A sárgáknak sikerült megszerezniük a piros zászlót, de saját térfelükre már nem tudták elhozni. Időközben sajnos egy sérülés is történt, egy fiút a mentőknek kellett elvinniük, miután esése után nem tudott lábra állni. A bírók szerint, a szabályzatban lefektették, mindenki saját felelőségére vesz részt a játékban, így ők a sérültekért nem felelnek.

A játék azonban nem volt olyan felhőtlen a környék lakossága számára. Az úttesteken rohangáló fiatalok miatt többen hívták a rendőrséget. A rendőrök, látva, hogy nem tudják kontrollálni a fiatalokat, felszólították a szervezőket, szüntessék be a tevékenységet. Nem volt mit tenni, a fiatal szervezők nem mertek ellenszegülni a hatóság erélyes utasításának, hiába volt este tízig engedélyük a rendezvényre - amelyet nem is kellett volna bejelenteniük - véget vetettek a játéknak.

A Petőfi-szoborhoz tért vissza a két csapat eredményhirdetésre: a győztes a fiktív kék csapat lett, mindenki legnagyobb örömére. A gyerekek ezután felszabadultan és kellően fáradtan indultak haza. Persze egy csöpp keserűség mégis érezhető volt a levegőben: végtére is, szerintük a békés játéknak a rendőrség vetett véget, mert néhány lakót zavart, hogy fiatalok szerették volna jól érezni magukat egy péntek kora este.