Testvértáncházban

- Terikét kell kérdezni! - igazít útba Németh Ildikó táncos-koreográfus, az idén 30 éves martonvásári Százszorszép táncegyüttes egyik művészeti vezetője. Az iskola aulájában zsíros kenyér és hagyma, házibor, pogácsa kínálja magát, nincsenek viseletben a táncházra készülők, de a lányok többsége mégis pörgős szoknyát visel. 


Szabó Teréztől (középen) rengeteget gyűjtött a martonvásári együttes
Fotó: FMH

- Éppen tizenkilenc esztendeje történt, soha nem felejtem el, amikor megjelent nálunk egy autó. Jövök át a papi lak előtt a vederrel, s jönnek előmbe valami üdegenyek! - fog azonnal a mesébe a megszólított, Szabó Teréz az erdélyi Mezőkölpényből. Mára testvértelepülése Martonvásárnak a Marosvásárhelytől alig 22 kilométernyire fekvő falu - 370 füstje van, így mondják, hogy hány házból áll a település -, amelyet a népzene és -tánc révén fedeztek fel maguknak Németh Ildikó és férje, táncospárja Szabó Szilárd. Teréztől rengeteg tanultak, gyűjtöttek.

- A kölpényi Szabó Viktor balkezes zenész (nem rokon!), Magyarországra került muzsikálni, s ő mondta a tanár úréknak, hogy keressenek meg engem Kölpényben. S eljöttek - mondja, meséli a fürge, mozgékony özvegyasszony, akiről aligha hihető, hogy 67 éves. Mesél az erdélyi szegénységről, s arról, hogy emiatt is őriztek meg oly sok mindent a múltból, s hogy mára a fiatalok elhagyják azt, ami a legnehezebb időkben megtartó erőt jelentett a kisebbségi sorban nekik. Rengeteg népdalt tud, az eredeti táncokat, amit a tehén szarvánál tanult meg - ezt is így mondja, s boldog vele.

- Szőttem a piros-fekete-zöld székely ruhát, négy gyermeket felneveltem, tavasztól késő őszig ma is mezítláb járok - folytatja Teréz, s kacag a szeme. - Édesanyám nagy mulati asszony volt, s ha megszólalt a hegedű, hát mind táncoltunk! Hét testvéremnek egy szivarcukrot hoztak a marosvásárhelyi vásárból, azt osztottuk el! - El lehetne hallgatni reggelig, s a táncos lányok hallgatják is.

Mezőkölpénnyel szoros Martonvásár kapcsolata, jönnek-mennek, amikor futja rá, baráti kapcsolatok szövődtek. Ott még úgy táncolnak az idősebbek, ahogy mi csak folklór előadásokon látjuk. Az is jó, az is gyönyörű. A héten Ildikó és Szilárd néptánckurzust tart, Teréz besegít nekik. Táncol, forog, lépked, s közben árad belőle az édes mezőségi-székely tájszólás, a mesék az otthonról, a múltról, az életről. A muzsika, a dal, a tánc teszi, hogy elfelejtett megöregedni.