Döbbenetes: összedőlhet egy család háza, nincs hová menniük!

- Lassan már nyolcvan éves lesz a ház. Amikor megvettük, apránként fogtunk a javítgatásába - mesélte Varga Józsefné. - Úgy tíz évvel ezelőtt 700 ezer forint kölcsönt vettünk fel, abból újítgattuk, amennyire lehetett. Aztán 2003-ban a ház állapota miatt újabb hitelt vettünk fel, s abból javítottuk meg, amit csak tudtunk. Leginkább magunk csináltunk mindent - mondta az asszony, majd Józsefre, férjére mutatott. - A párom mindent megcsinál, de hiába, 500 forintunk van, abból nemigen lehet - mondta elkeseredetten. Majd elárulta, öten élnek a tömésfallal épült kétszobás házban. Az egyikben ők laknak férjével, a másikban fiuk él feleségével, s hároméves kisfiukkal. - Két héttel ezelőtt, amikor az esőzések voltak, akkor indult meg a ház fala. A folyosó felől már egészen beszakadt a tetőszerkezet, most attól félünk itt a fejünk felett, a szoba falát is magával viszi a meggyengült szerkezet - mondta Varga József.

Majd az asszony a szavába vágva a problémákat kezdte sorolni: előbb a vasút közelségét, s a teherforgalom elviselhetetlen robaját említette, ami nem kíméli a megtört ház falait, majd a munkahelye elvesztését említette.

- Jelenleg férjem keresetéből, a munkanélküli segélyemből élünk, s a menyem gyeséből gazdálkodunk. Februárban veszítettem el állásomat, a fiam is munkanélküli lett. Sajnos egyikőnk sem szakképzett, de bármit elvállalnánk. Azonban nincs munka, nem kapunk lehetőséget. Így nemhogy a ház felújítására, de lassan a számlák, hitelek törlesztésére sem futja - mondta az asszony. Aki azt is hozzátette, a munkaügyi központban sem tudtak segíteni, várólistára került a képzések területén, azonban az idő ketyeg. Hozzátette, segítségük nincs, s azt sem tudják, ha összedől a ház, hová mennek. Olykor-olykor kapnak egy kiló kenyeret az arra járó ismerősöktől, de helyzetük mára tarthatatlanná vált. Az önkormányzatnál kapott krízissegély is alig enyhített kilátástalan helyzetükön.