Faragások a Duna felett

A portára lépve azonnal a kilátás fogott meg. A ház és az előtte lévő telek a Dunára néz, úgy tűnik, mintha a folyó a telek végén hömpölyögne, vagy húsz méter mélyen. Beletelik néhány percbe, míg körülnézek a kerti asztal mellől, s feltűnik a ház faborítása. Persze hogy fa, hiszen vendéglátónk Szepesi János fafaragó. Eredetileg budapesti, majd három évtizedet élt Salgótarjánban, azután ismét a főváros következett, s hat éve él Ercsin. Közlekedési mérnök, úthatósági munkákat végzett, majd nyugdíjba ment. Úgy tizenhárom éve elment egy kiállításra, ahol fafaragványokat is bemutattak. Eltűnődött, hogy ezt talán ő is tudná. Átböngészte a szakirodalmat, azután belevágott. Tanulmányozta a népi fafaragás elemeit, s hogy visszajelzése is legyen, különböző pályázatokon elkezdte zsűriztetni a munkáit. Két év alatt több mint hatvan művére kapott „B” és tizennégyre „A” minősítést. 2002-ben pedig megkapta a Népi iparművész címet. A fafaragásnak, s művészi munkának nincs előzménye a családban, legfeljebb a haditengerészetnél szolgált nagyapja kézügyességét örökölte, hiszen ő ezermester volt. A beszélgetést egy szárnyashajó látványa zavarja meg, majd még egyé. A Só- lyom III. és Sólyom II. megy lefelé a Dunán. Vendéglátóim a neveket beírják egy füzetbe, ez az új hobbijuk. A hajók valószínűleg Bajára mennek és valamelyik cég bérelte ki őket, hiszen menetrendszerinti hajó forgalom nincs a Duna ezen szakaszán. (Dunaújvárosban a hajóállomást is eladták!) Szepesi Sándor azt mondja, utána nézett az autentikus forrásoknak, de nem másol senkit, az alapok mentén a saját elképzeléseit valósítja meg. Sokat tanult a zsűrizésekkor, amikor szakemberektől hallhatott véleményt. Most többek között a palóc áttört faragással foglalkozik. Az áttört faragás fán kívül a csontnál is ismert azon a tájegységen, amely jócskán átnyúlik a felvidékre is. Alkalmazza a karcolózást, azaz a karcolási technikát, amikor a motívumot csontba, szaruba, keményfába karcolják. No meg a spanyolozást, amikor a kifaragott mintába olvasztott keményviaszt öntenek, majd a felületet eldolgozzák. Most a tűzzománccal próbálkozik, fa tárgyakra szokta berakásként alkalmazni. Az erdélyi, sodrott zománc technikával már jópár alkotást készített. Ezzel a technikával készültek a Szent Korona zománcai is. A racionális mérnökből lett művész nyugdíjasként csak a hobbijának élhet. Sok kiállításon vesz részt, pályázatokon indul. Az idén hetedszer is megkapta a Magyar Kézműves Remek címet és az iparkamara elnökének aranyérmét. A csodálatos panorámájú kerti asztalnál azt mondja: – Az a dolgom, hogy felkészítsem a fát a következő életére.