M. Tóth Mester (ön)arcképei

A Mester már hat éve nincs közöttünk, de ismét  találkozhatnak vele rajongói,  tisztelői, barátai ezen a meglepetés-tárlaton, amely özvegyének, Klárikának köszönhető  és a nemzetközi hírű tanítványnak, aki a műterem polcain, szekrényeiben  lapuló, mappákban rejtőzködő műveiből válogatott. Többségüket most láthatja először a közönség. Aligha véletlen, hogy a hat évvel ezelőtti budapesti M. Tóth-kiállítást is Fehér László  szervezte, amelyről így mesél:
 - Tudtuk, hogy beteg, ezért akartunk neki tárlatot rendezni, hátha meghosszabbítja az életét.  A budapesti Csók Galériára esett a választásunk, ahol Csók, Szőnyi, Szentiványi mellett Áron Nagy Lajos műveit is bemutatták. A művészeti vezető, Feledy Balázs   csak bravúrokkal tudott neki helyet szorítani, ám sajnos az élet úgy hozta, hogy a megnyitót Pista bácsi már nem érhette meg. Így az akkori és a mostani fehérvári  kiállítás főhajtás a nagyszerű ember,  a remek festő előtt.

A tanítvány, aki nyári alkotói szabadságát éppen táci műtermében tölti, a megnyitón versével  lepte meg a közönséget, címe: Önarckép (M. Tóth Istvánra emlékezve).
"Önarckép egy kopott falapon / vagy tiszta fehér papíron. / Toll karistolta tustinta utat vág / egy arcnak,  mint az idő az elmúlhatatlannak, / néz rám egy barna tekintet."
Az akvarell, László bácsi borostás portréja 1960-ban készült (balra). Egy ellesett pillanat a megnyitóról M. Tóth István  özvegyével és Fehér Lászlóval (Fotó: Nagy Norbert)

A tanítványtól megtudhatta a közönség, mikor találkozott először mesterével. 
- A szürkészöld Csepel teherautó elindult. 1965 januárjának egyik kora reggele volt, minden reménytelenül szürke. A torkomat szorongatta a sírás, mert ott kellett hagyni Déget, gyermekkorom színhelyét a kastéllyal, a tóval, az erdővel és a kékszemű kislányt is, akinek a bőréből friss szél és a napfény illata áradt. Ötvennel döcögtünk új otthonunkba, Tácra -  emlékezett. Magával hozta összes festményét és rajzait, amit egy kopott mappában őrzött. Különös izgalmat érzett, amikor  apja szavai jutottak eszébe: "Fehérváron majd egy igazi festőművésztől fogsz tanulni..."
- Eljött a nagy pillanat, amikor felszálltunk az olajjal fellocsolt autóbuszra, és Fehérváron megkerestük Enge János bácsit, aki a zeneiskola igazgatója volt, én zongorázni tanultam tőle. Megígérte, hogy beajánl Áron Nagy Lajoshoz, de miután kiderült, hogy ő csak felnőttekkel foglalkozik, M. Tóth következett, akit  még aznap fel is kerestünk a Petőfi iskolában... -  folytatta emlékei idézését a tanítvány. 

 Műtermének hangulata, festményeinek rozsdavörös és  fáradt  vöröses barnái izgalomba hozták Lacit. Az  okkersárga köpenyes, vöröses hajú fiatal tanárnak megteszett a 12 éves  fiúcska és  rajzai, legközelebb már az István terem fölötti szakköri műtermébe invitálta, ahol csütörtökönként találkozhatott a Mesterrel és többek között a Kőnig fiúkkal, Robival és Fricivel. Sokat tanultak tőle, gyakran   beszélgettek a művészetről, de az  élet dolgaiban is bölcs útravalókat kaptak tőle. Íme az egyik! Vannak hétvégi túrázók, akik a kis dombokra kényelmesen fölmennek, és erdőkben barangolnak, s vannak az alpinisták, akik a legmagasabb csúcsokra törnek, a  legnehezebben meghódítható  sziklaszirteket másszák meg, akár az életük árán is. "Választhattok - mondta a tanár úr -,  hogy hétvégi turisták vagy alpinisták lesztek!?" 

László, Róbert és Frigyes a képzőművészet alpinistái lettek, sok csúcsot meghódítottak, de újabb minőségekre, magasságokra vágynak. Ehhez az első  meghatározó élményt és tudást M. Tóth Istvántól kapták, aki festőként, pedagógusként  emberként szerethető, tisztelhető, példaértékű személyiség volt. Az agusztus 18-ig megtekinthető  tárlat egyik legizgalmasabb színfoltját adják az önarckép-variációk, a szeretettel és szerelemmel rajzolt, festett  lányok és asszonyok portréi, a sukorói pincék,  a Velence-tavi csónakok,  strandolók, no meg a remekművek egyike, a Borostás portré László bácsiról,  ami kár, hogy   nem kapott elég hangsúlyt, kellő fényt.
A korai rajzok, festmények után jó volna látni a következő korszak meghatározó és  ritkán látott  műveit, majd a kiteljesedés remekeit. Örömmel fogadnánk egy M.Tóth-tárlat-trilógiát Fehér László meséivel.