Naturista kemping és strand nyílik rövidesen a Velencei-tó partján

Kézenfekvő a kérdés, hogy vajon mi a különbség a naturizmus és a nudizmus között? A legtöbbek szerint semmi, ám  "tudományos" megközelítéssel  nudista az, aki időnként leveti a ruháit, a naturista filozófiája azonban az alkalmi meztelenségnél több: környezettudatosságot, a   természettel való szorosabb viszonyt jelent.
 
A mozgalom története hazánkban Délegyházán kezdődött. A korábbi kavicsbányák tavainál a hetvenes  évek közepén kezdtek megjelenni a ruhátlan emberek, akiket időnként megkergettek a rendőrök. De hiába. Egy  1983-as összeírás szerint egy nyári hétvégén  tíz-húszezer ember is kijárt a nudira, aztán még abban az évben megadták az engedélyt egy naturista szervezet létrehozására. A szocializmus évei alatt a naturizmus lehetősége különleges szabadságjog volt, naturistának lenni bizonyos fokú lázadásnak számított (elsősorban az NDK-ban).
Az első naturista klub Hamburgban alakult 1903-ban, ám a meztelenség nyilvánvalóan egyidős az emberiséggel. Azt sokan tudják, hogy az ókori görögök - akiket aligha lehet civilizálatlannak nevezni - ruhátlanul versenyeztek az olimpiákon. A természeti népek  pedig ma sem viselnek felesleges holmit magukon: sőt, ugyanolyan furcsán néznek a felöltözött emberre, mint rám néznének most, ha ezeket a sorokat  pucéran  ütögetném ide. De hagyjuk az elméletgyártást, nézzük inkább, mit tervez a vállalkozó Gárdonyban, a vasútállomástól talán száz méternyire, a vízparton. 

- A nyolcvanas évek elején a  Velencei-tó naturistái belefáradtak  a rendszeres hétvégi délegyházi zarándoklatokba, és elkezdték keresni  a tó környékén  a nudizásra alkalmas helyeket - emlékezett Nagy György.  - Több próbálkozásunk volt a Cserepes szigeten, a pákozdi nádasban, végül a Gárdonyi-félszigeten  találtuk meg az ideális helyszínt.  Magyarország másodikként létrejött naturista strandjának  létjogosultságát bizonyítja az eltelt huszonkilenc esztendő.

 A kezdetekben még rajtuk kívül az  NDK polgárai éppúgy  strandoltak ott, mint a holland, osztrák, svéd naturisták. Hétvégenként néha ezer ember is  szorongott a betoncsíkokon, illetve a két öböl közötti,  akkor még füves területen.
-  Aztán a külföldiek elmaradtak, a füves területet benőtte a nád és a sás, de a hazai törzsközönség kitartott. Két naturista kemping van a Balatonon, egy az északi, egy a déli parton, s  akad  ilyen létesítmény  Délegyházán, Szegeden, és most nyitunk Gárdonyban.    A mienk  tehát az ötödik természetes víz melletti naturista kemping. Ez persze  üzleti vállalkozás, de a részünkről nem csak az: huszonkilenc éve  csináljuk a tónál a naturizmust, s miután az önkormányzat értékesítette a korábbi helyünket, úgy tudjuk, a beruházások miatt valószínűleg kiszorulunk onnan. Három évtized után  kerestünk egy új  lehetőséget, összekötöttük a kellemest a hasznossal és  úgy döntöttünk, megnyitjuk   a kempinget.

Feltettem  a kérdést a vállalkozónak: szerinte mi a jó a naturizmusban? Hiszen a mai fürdőruha sem nagyon takar semmit, mi múlik azon a néhány deka textílián?
- Nem ez a különbség. A különbség az emberek között van. Ha ön elmegy egy textiles strandra, ami már  kezd megtelni, s elkezdi szétpakolni a cuccait, gyakori, hogy megjegyzéseket tesznek a korára, kinézetére, egyebekre. A naturista életszemlélet ezzel szemben teljesen pozitív, ami azt jelenti, hogy mindenkinek van mellettünk helye, köszönünk egymásnak,  tegeződünk mint a régi ismerősök,  megosztjuk egymással, amink van: ez a különbség az egymáshoz való viszonyban és a hozzáállásban. A közbiztonság is jó, soha nem kellett rendőrt hívni.