A hosszú házasság titka? Arany- és gyémántlakodalmasokat köszöntöttek

Irma néni kérdésem elébe megy, tőle ugyanis úton-útfélen megkérdezik, mondaná meg a hosszú házasság titkát. A szép arcú, mosolygós szemű hölgy pedig mindenkinek ugyanazt feleli:
- Legfőbb tanácsom a fiataloknak, főleg a fiúknak, hogy annak a bizonyos első pofonnak soha, soha nem szabad elcsattanni! Talán furcsának tűnik, hogy miért ezt mondom elsőként, hiszen mondhatnám a türelmet, a kitartást is - ahogyan mondom is. De az embereknek ma olyan könnyen eljár a kezük, s gyakran ezt tapasztalom a mai fiatalok kapcsolatát illetően is. Úgy kell az asszonynak megértetnie magát a férjével, hogy ha feszültség van, nem visszaszólni abban a pillanatban, hanem szépen kivárni a megfelelő percet. Akkor majd jön az ember magától, hogy nem úgy gondoltam, bocsáss meg édesem...

Erre a lehetőségre bizony nem gondoltunk, pedig válóperes ügyvédek bízvást megmondhatói lehetnének, mivé durvul el szóban és tettben a mai házasságok jelentős része. Amelyek aztán minden bizonnyal válással is végződnek.
- Feszültségektől és konfliktusoktól mentes házasság nincs! - jelenti ki mosolyogva Irma néni, azaz Turányi Jánosné, született Borostyán Irma, aki szintén tősgyökeres zámolyi férjével 1952. december 27-én kötött házasságot. A ma is csinos, szinte örökifjú asszony úgy emlékszik, annak idején sok minden megtetszett neki a fiatal Jánoson, de leginkább annak örült, hogy jövendőbelije olyan ember, akivel végigtáncolhatja az összes bált és mulatságot. A Turányi házaspár aztán nem csak a parketten, de egész közös életükben is közös ritmusra, egymás mellett lépkedett.

A Szép Ilonka Faluházban rendezett  megható, versekkel-dalokkal, személyes köszöntőkkel és jókívánságokkal elhalmozott ünnepségen még három pár, a szintén gyémántlakodalmat ülő Beke Lajos és Novák Julianna, valamint a két aranylakodalmas pár, Komlósi István és Farkas Erzsébet, továbbá Molnár Sándor és Beke Margit újította meg 60, illetve 50 évvel ezelőtt tett fogadalmát az alkalmi anyakönyvvezető előtt. A leginkább szívhezszóló pillanat akkor jött el, mikor az ünneplő tömeg, vagyis a gyermekek, unokák, s a kicsiny dédunokák ragyogva szaladtak köszönteni az elfogódottan álló ünnepelteket. Ők pedig csak álltak türelmesen, egymás mellett. Akár azon az 50-60 évvel ezelőtti napon...