A nép nem megy a képhez? Korszakalkotó ötlet a képtárban

Az általában csöndesen somolygó irodalmár-irodalomszervező Czinki Feri ötlete ez persze. Ő, ahol csak tudja, finoman, de határozottan saját nemzedéke szeme elé tolja a mai magyar kortárs irodalmat. Lássátok feleim, ha van szümtük, s olvassátok, mert néktek írnak ők. Viszi-hozza a mai húszas-harmincas-negyvenes író-költőnemzedéket  - hol zalai majorságba, máskor romkocsmába, vagy éppen képzőművész barát magánkertjébe - mindegy, hogy hova, csak szólaljon meg, s szóljon az az irodalom, azokhoz, akiknek kell. Mennyivel könnyebb lenne egyszerűen a népek kezébe nyomni a nyomdából frissen kijött verses-, vagy novellásköteteket, ugye? Csakhogy ez nem éppen így működik.

Hasonlóképpen panaszkodhatna a kortárs képzőművészet is, ha tehetné szegény: mert hiába van Fehérváron az egyik legnagyobb kortárs gyűjtemény az országban, a legtöbben még életükben nem jártak például az Új Magyar Képtárban a Megyeház utcában, ahol ez a nevezetes kollekció fellelhető. Ezért pattant hát ki az ötlet, hozzák össze a kettőt.

A szombat este három ifjú színésszel kezdődött, ők hívogatták be a népet a kiállítótermekbe. Jónak tűnt a koncepció, de Horváth Gergely, Barbély Gábor, Kása Ferenc nekem először kicsit túl harsánynak tűnt. Viszont tisztük szerint jártak el, s akadtak e visszás kikiáltósdinak igazán vicces pillanatai is. Az első terem után Podmaniczky Szilárd hangolta át fe Lugossy László: Sex talk című képét. A fiatal Babiczky Tibor egy Roskó Gábor műre irányította szövegével a figyelmet, Krusovszky Dénes pedig a fehérvári Hegedűs 2 László Kan-na című művét választotta írásaihoz. Czinki Ferencet egy Kőbéka ihlette, mégpedig Fehér Lászlóé. Az esemény után Oláh Gergely Máté az udvaron képeiből vetített, Arany Gold Zoltán videóprojektje mellett pedig még hajnalig beszélgettek az érintettek. Folytatás szeptember végén lesz más írókkal, s újabb képekkel. Akkor akár a falról is lekerül egy-egy alkotás és "átsétál" a nézőkhöz. A kísérletet folytatni kell.