Azt játszották vele, hogy kivégzik

- Az elrablást követő, regenerációs időt követően Haitira kerültem - mondta. - Haiti északi részén, Cap-Haitien városában az ENSZ-misszió alkalmazottjaként dolgozom, ez az ország második legnagyobb települése. A bűnözés, a különböző fegyveres csoportok közötti erőszak okozza a legnagyobb bajt. Talán úgy lehetne lefordítani, hogy "közösségek közötti erőszakmegelőző programot" hoztunk létre. Harmincheten csináljuk ezt három városban, tavaly 9, idén 8 millió dollárral gazdálkodva. Én ebből másfél millió dollárt fordíthatok Cap-Haitienre és a környékére, a pénzből projekteket kell létrehoznom az ENSZ, valamint a helyi vezetők egyetértésével. Közmunkaprogramokat  indítunk, s az iskolakezdési időszakban arra összpontosítunk, hogy legyen pénze a legszegényebbeknek. Csatornákat építünk, utcai világítást telepítünk, kórházakban olyan részlegeket hozunk létre, ahol a szexuális erőszak  áldozatait kezelik. De börtönökben is dolgozunk.

Papp István elmondta, hogy a börtönökben nyolc-tízszeres a zsúfoltság, s a rabok fele ítélet nélkül ül. A rendőr bárkit az utcáról a rács mögé vihet, aztán vagy lesz ítélet, vagy nem.

- Sok ott az ártatlan, s azt akarjuk, hogy ezek az emberek ne bűnözőként szabaduljanak. A bandákkal is állandó kapcsolatban kell lennünk. Nem egyszerű ez, de velük is szót kell érteni. A legnagyobb problémánk a korrupció, Haiti a világ legkorruptabb országa.

Megkérdeztem, óvatosabb lett-e az elrablása óta. Vajon megváltoztatta az a dráma?

- Nem, ugyanolyan örökmozgó vagyok, mint az elrablásom előtt, igen keveset vagyok az irodámban. Nincs bennem rossz előérzet vagy félelem, járom a magam útját. Úgy gondolom, hogy mégegyszer nem történhet meg velem az, ami Szudánban.

Természetesen igen gyakran eszébe jut az öt magyar, akit Szíriában raboltak el.

- Nyomon követem a sorsukat. A Terrorelhárítási Központ őket is próbálja segíteni, de eddig nem jártak  sikerrel. Legalábbis nem sokat tudunk. De ismerve a saját esetemet, lehetséges az is, hogy rövidesen kiszabadulnak.  Ők nehezebb helyzetben vannak, mert mögöttem ott volt az ENSZ. Bízom abban, hogy kitartással és összefogással visszanyerik szabadságukat. Ehhez szeretniük kell az életet, pozitívan kell gondolkodniuk.

Szudán nem felejthető emlék maradt Papp István számára. A helyzet ott sem változott.

- Két éves kitérő volt Szudán az életemben, s bár kérelmeztem, oda nem engedtek vissza. Mióta eljöttem, talán még nehezebb lett a helyzet, a fegyveres összetűzések még gyakoribbak. Lassan már az alagutat sem látni, nemhogy az alagút végén a fényt.

Papp István pihen, s augusztus 31-én indul vissza Haitira. Fontosnak tartotta elmondani, miért döntött a  tartalékos katonai szolgálat mellett.

- Idő előtt, 49 évesen mentem nyugdíjba a honvédségtől, és erkölcsi kötelességemnek éreztem a jelentkezést. Mindig nyitott voltam arra, hogy átadjam a tapasztalatomat és a tudásomat. Ez a döntés a szívemben már régen megfogalmazódott. Bízom abban, hogy majd aktívan is szolgálhatok. Azt üzenem a döntéshozóknak, hogy ne tartsák az állományt hónapokon és éveken át bizonytalanságban, a jelentkezőket "használni" kell, különben elfásulnak. Sok magyar ismeri a békefenntartást, sok külföldi misszióban pedig szinte előny a deresedő haj.

Szudánban 91 napot töltött fogságban

Papp Istvánt 2010. október 7-én rabolták el és 2011. január 5-én szabadult ki a fogságából. A 91 nap alatt néha azt játszották vele, hogy kivégzik: bekötötték a szemét, letérdeltették, majd az utolsó pillanatban széttéptek egy papírt, hogy tévedés történt. Nem bántották, de a lelki sérülés súlyosabb, mint a testi. Cigisdobozra végrendeletet is írt. Egy 98 láncszemből álló lánccal fához kötötték, legtöbbször ideiglenes vízmosásokban aludt.