Élet a szakadt partfalnál Csóron

Olyan jól lehetne itt élni: tiszta levegő, szép kilátás, egyre több kisgyermekes család - egyszóval olyan élettér, amelyet a városból kiköltözők régtől szerettek volna. Ám mint hozzáteszik, legalább ennyi bosszúsággal is jár a névtelen dűlők valamelyikében életvitelszerűen lakni. Miért kellene nekünk másodrendű állampolgároknak lennünk? - kérdezik az alábbi eset panaszosai.

Fotók: Károly Ede

Károly Ede a panaszosok szószólója, de rögvest azzal kezdi: nem csak övé az ügy, bár igaz, legtöbbször ő viszi be véleményüket a testületi ülésekre. Nyilván úgy könyvelnek el, mintha mindig én panaszkodnék, mintha nekem semmi sem lenne jó - mondja a szőlőhegy „főútjáról” feljebb, a Mélyút egyik ingatlanjába költöző férfi.

- Sajnos az igényeinket a testület nem ismeri el, mindig akad valamilyen kifogás, hogy az aktuális gondot miért nem lehet elintézni.

A hétvégén Károly Ede bejelentette, hogy ismét nagyobb kődarabok hullanak a bekötőútra Mélyút egyik elhagyatott ingatlanjáról, amely igencsak magasan fekszik, alatta meredeken alászakadó partfal fogja közre a keskeny kocsiutat. Ezen közlekednek az anyukák babakocsival, a gyerekek óvodába, iskolába. A mélykútiak ugyan jelezték a szombati kitartó esőzésben beállt problémát az önkormányzat felé, de végül nem a faluvezetés, hanem a katasztrófavédelmi illetékes intézkedett. A partfalból kinövő fákra eső kődarabokat kiszedték, de a probléma ettől még fennáll: a partfal tetején, a magántelken álló romos téglaépítmény továbbra is mállik. A tulajdonost felszólították, de eddig sem a kijavítására, sem az elbontására nem tett lépéseket.

A több tucat itt élő család egyike Magyarék: két kisgyermekükkel egyebek mellett éppen a cikk elején felsorolt előnyök miatt választották a kisiszkai szőlőhegyet.

- Azzal természetesen tisztában vagyunk, hogy mint külterületi lakosok, nem elérhetőek számunkra azok a fejlesztések, például gázbekötés, csatorna, amelyek egy falubelinek automatikusan járnak. Ám minket inkább az zavar, hogy a minimálisat sem kaphatjuk meg, holott nem kérünk sokat: a 21. században normális úton szeretnénk járni, elnevezett közterületen élni és életveszély nélkül közlekedni - mondja Magyar Tibor. Az itt élők időről-időre kalákában újítgatják meg a bekötőutat és a SZEM-mozgalomba tömörülve riasztgatják a betörőket, de lehetőségeik végesek.

Fotó: FMH

- Ha netán baj van, a tűzoltónak, mentősnek azt sem tudom elmagyarázni, hol lakunk, mert nincs utcatábla. Évek óta kérjük a közvilágítás elintézését is, de hiába.

A csütörtöki testületi ülés után a jelzett problémára a jegyző megkezdte az intézkedést, az ingatlan tulajdonosát felszólították: kényszerbontás, vagy helyreállítás jöhet szóba, reagált Csete Krisztián polgármester. Az idei, mínusz 18 millió forintos hiánnyal induló költségvetésből azonban a falu ezeket a gondokat képtelen megoldani. Aki annak idején a szőlőhegyre költözött, annak tudomásul kellett vennie az ezzel jár sajátosságokat, tette hozzá a polgármester. A panaszosok sem akarnak engedni, ha semmi sem történik, kéréseikkel más fórumokhoz fordulnak - a fejleményekről még beszámolunk.