Jókai Anna: vigyáznunk kell a kultúrára

Életkora nem titok,  nyolcvanadik születésnapján hivatalosan is köszöntötték országszerte tavaly, a közjogi méltóságok, s olvasói, az ismeretlen ismerősök is. Egészsége engedi, nyitottsága ösztönzi ma is arra, hogy elfogadja a meghívásokat, s járja az országot. Martonvásárra könyvtárnyitóra hívták, és ő magától értetődő természetességgel állt mikrofon elé.  Ez alkalommal kértünk tőle interjút.

- Az első szóra elfogadta a felkérést, s kisebb helyeken is személyesen üdvözölhetik önt.

- Szeretem a kézzel fogható eseményeket, ahol áttekinthető közösségekkel találkozom. Nem vagyok protokoll-ember, nem szeretem a beszédpaneleket sem. Martonvásár különleges hely, sokszor jártam itt, valóban. Nagy sikerű beszélgetéseken vettem részt a könyvtárban, s a Brunszvik Teréz Szellemi Hagyatéka Alapítvány elnökségét látom el csaknem két évtizede, nagyon szívesen. A közösségeken múlik ma Magyarország sorsa, annyi Magyarország van, ahány jó közösség. Ezek minősége határozza meg az ország arculatát. Martonvásáron igazi lokálpatrióták élnek, akik nemcsak követelnek, de adnak is a közösségnek.

Jókai Anna: "Higgyünk benne, hogy a keserves élethelyzetekből van kiút, s jó is vár ránk!" (Fotó: Vécsy Attila)

- Regényeinek témái mindig a mindennapokból táplálkoztak. Miként volt képes mégis időtálló maradni?

- A valóságban, a realitásban élek, a Földön a földi világot jelenítem meg. Ám ez nem zárja ki a spiritualitást, a lelki megközelítést. Mi a dolgunk itt a Földön? Ennek keresése az életemnek lényege, s az általam megalkotott stílust vagy műfajt spirituális realizmusnak nevezem.

- Ön szerint mikor voltak nehezebbek a mindennapok? Van rálátása magánemberként, irodalmárként is...

- Minden korszaknak megvan a maga nehézsége, más és más a feladata. Az elmúlt rendszerben a tiltásokkal küzdöttünk, most pedig azzal, hogy az öröknek hitt értékeket lemosolyogják. S ez többet tud ártani, mint a tiltás! Azt állítják, hogy a megtartó értékek nem fontosak, s ha neked mégis azok, kiesel a fősodorból.

- Mit lehet ez ellen tenni?

- A saját személyünkben a magunk helyén példát mutatni. A legkisebb jóakaratú törekvés is segít. A sok-sok csüggesztő helyzetben is tapasztaljuk: az élet él és élni akar. Higgyünk benne, hogy a keserves élethelyzetekből van kiút, s jó is vár ránk!

- A lemosolygott értékek között szerepelnek hagyományos kulturális minták. A könyvek, az olvasás is közéjük tartozik?

- Feltétlenül, de ez nem magyar sajátosság. A kultúrára vigyáznunk kell, más arcot ölt, ha nem óvjuk. Emberi felelősségünk a megőrzése. Én a saját könyveimet nemcsak a magam szórakoztatására írtam-írom, nemcsak a megélhetésért, hanem mert van mondanivalóm. A szenvedő, válságban vergődő, de jóra törekvő világnak igyekszem hasznára lenni. Sőt, ha nem dagályos ez a szó: a hazámnak adni valamit. Hiszek a könyvek erejében.

- Azt nyilatkozta, hogy tavaly megjelent könyve, az Éhes élet után már nem tervez regényt írni, hanem memoárkötetre készül. A címét is sok interjúban ismerni vélik: Átvilágítás. Hol tart benne?

- Sehol nem tartok vele, nagy bátorság kell hozzá. Őszinte, a kort, magamat megmutató könyvre készülök, egyelőre nem is akarom még kiadni a kezemből. Terveim szerint belefoglalom, hogy Magyarország min ment keresztül, mi történt a világban, s én csupán része lennék ennek az összefoglalásnak. Amíg tart az energiám, az egészségem, addig mással foglalkozom, s néhány év múlva talán rászánom magam erre a memoárra.

- Mindig derűs, mosolygós. Miből táplálkozik a lelki egészség, ami a művészeknél, alkotóknál nem is mindig jellemző?

- Sok belső szenvedésen estem át, fájdalmas dolgokat értem meg, a küzdelmekből is kijutott. De segít, hogy meglátom eseményekben és következményekben a törvényszerűséget, s hiszek abban: van értelme az életünknek! A kis közösségekben történő beszélgetések pedig megerősítenek. Jól van, édes lányom! Csak csináld tovább!

Életpálya

Már kisgyermekkorában érdekelte az írás, de tizenhat éves korában felhagyott vele és csak későn, 33-34 éves korában folytatta és vált íróvá. Volt könyvelő, népművelő. Az ELTE-n 1961-ben magyar-történelem szakos tanári diplomát szerzett, 1961-től 1974-ig tanított. Első novellája 1966-ban jelent meg, 1968-ban pedig a 4447 című regénye. 1968 és 1977 között öt regénye és négy elbeszéléskötete jelent meg, művei az olvasók érdeklődésének középpontjába kerültek és egyre többen olvasták írásait.  Műveiben gyakran jelennek meg pedagógusok,  a tanári hivatás, az emberi közönyösség elleni küzdelem, a szeretet képviselete a világban,  a keresztény értékek.

(Forrás: Wikipédia)