Könyvtárnyitás Jókai Annával Martonvásáron

Régi ismerősökként köszöntötte avató beszédében a martonvásáriakat Jókai Anna írónő, aki fáradhatatlanul járja az országot, számos meghívást fogad el a helyi közösségektől. Pályázat segítségével a műemlék palota-óvodába költözött a korszerűsített, jól felszerelt könyvtár, s gazdag programokkal várja a leendő olvasókat. Szabó Tibor polgármester csupán néhány szóval köszöntötte a megjelenteket, hogy átadja a terepet a természetes és közvetlen modorú irodalmárnak. Jókai Anna szokása szerint aktuális, élő és bizakodó hangulatú beszédet rögtönzött, hol csípős, hol szomorkás humorral fűszerezve a manapság nem oly gyakori rendezvényt.

Jókai Anna és Szabó Tibor az avatón (Fotók: Vécsy Attila)

- Ami valaha jó volt a kultúrában, azt ne hajtsuk gazdasági kényszer alá – intette hallgatóságát, különösen a legifjabbakat kérve. – A könyvtár ma is nagy érték, főleg, hogy az új megjelenő könyvek drágák, s nem mindenki engedheti meg magának a vásárlásukat. A kölcsönkönyvtár főszereplője pedig maga a könyvtáros, aki egy kicsit pszichológus is, s megismeri néhány mondatból, mit ajánljon a hozzá fordulónak.

Elújságolta, hogy egyszer egy peep show-vá alakított volt könyvesboltba tévedt, hiszen évtizedekig oda járt, úgy ismerte. A halk nevetést kiváltó sztori kortörténeti anekdotaként is felfogható, ismerte el. A plázák, bankok mellett nem nélkülözhetjük a kultúra színtereit sem, mert erőt, kapaszkodót nyújtanak a megfelelő alkotások, hangsúlyozta. Nem a celebek áltörténeteit vágyjuk, amit utazás közben, elolvasás után kihajítunk a vonatablakon, hanem olyasmit, amit másodszor is érdemes kézbe venni, járta körül az írónő a könyv lényegét itt és most.

De a könyveket nem elég megírni, el is kell juttatni az emberekhez, mégpedig nemcsak a kezükbe, de a szívükhöz is, fogalmazott szubjektív véleményétől fűtötten a kora ellenére roppant dinamikus és élénk előadó, közéleti személyiség Jókai Anna. Végül azt kívánta mindannyiunknak, hogy ha fájdalom, vagy bánat marja lelkünket, találjunk olyan könyvet, amely megvigasztal, ami segít: "Édes Istenem, talán mégsem vagyok egyedül!"

A nekibátorodó napsütésben a Csintekerő zenekar muzsikált a közönségnek, leginkább a gyerekeknek, akiket a könyvtárba várnak nap mint nap. Pfiffer Zsuzsanna, a Brunszvik-Beethoven Rendezvényszervező Központ és Könyvtár vezetője mutatta be minden jelenlévőnek, miként sikerült egyesíteni a patinás szépségű épület erényeit a legmodernebb infrastruktúra szolgáltatásaival.