2013.06.10. 14:52
Árvíz - Pázmándi véderő Ercsiben
A megyei védelmi bizottság kérésére Pázmándról is indultak segíteni az árvízi védekezésben.
Szivattyúra van szükségünk és emberekre a zsákoláshoz! – érkezett az árvízi felhívás Mihály Jánostól, a Fejér megyei Tűzoltó Szövetség elnökétől, vasárnap délidő tájt. Nem kellett sokáig várni, összeállt a csapat. Többek között elindult: Vagyóczky Károly, Ambrus Ferenc, Domak Tibor, Kovács László, és Pálinkás Péter.
A pázmándi rajnak Ercsibe kellett mennie, hogy a felhívás után belépjenek az önkéntes segítők táborába. A polgárőrség és az önkéntes tűzoltók csapata adta az erőt.
Kovács László, Ambrus Ferenc, Vagyóczky Károly, Domak Tibor, Pálinkás Péter (Fotók: pázmándi tűzoltóság)
A tűzoltók Fordja, a műszaki mentőszer hamar célba ért a hajóállomáshoz, ahová az irányítás kérte. Kertek alatt kellett szivattyúzni, a buzgárokból a vizet szívni, a kertek alján csökkenteni a víz szintjét. Az egyik pázmándi önkéntes csapat a szivattyújával dolgozott, a másik a zsákokat rakta meg homokkal és erősítette a töltést, a többi önkéntessel. Védték a családi házakat, a gazdasági épületeket, hogy a tetőzéskor a víz szintje ne verje át a gát tetejét. Traktorokkal vontatták a homokkal megrakott pótkocsit, kisteherautók segítettek a terítésben. Nem volt megállás. A jól megszervezett munkában mindenkinek jutott feladat.
- Később talicskáztuk a homokot, a megrakott zsákokkal – tájékoztatta az FMH-t Pálinkás Péter és Domak Tibor, az önkéntes tűzoltók parancsnoka.
- Hidat védtünk és emberéletet. A lakosság is támogatott bennünket. Igaz, az idősek nem erejükkel, hanem szeretetükkel tűntek ki mindenki számára. Kaptunk meleg pogácsát, üdítőt csaknem minden időben, és kávé is jutott, amikor kértük. Jólesett a figyelmesség, mert a csaknem 80 centiméteres vízben, amely mellmagasságig is ért, araszoltunk sokszor, hogy védjük az értékeket. Vízügyi szakemberek segítették a munkánkat sötétedésig, amikor számunkra is lefújták a munkát, mivel a védelem teljesnek bizonyult ezen a területen.
Erejüket kiszívta az ár, csaknem minden önkéntes megroggyanva ült az asztalok mellé, amikor a munka végeztével, immáron nem az árral kellett küzdeni, hanem a vendéglátók gulyásával