Nagydíjas lett a népdalkör

Van egy népdalkör Dinnyésen, ahol több korosztályból, de főleg az idősebbek közül jönnek össze asszonyok, nők hétről-hétre, hogy időt és fáradságot nem kímélve csiszolják énektudásukat, tanulják és adják elő a szebbnél szebb magyar népdalokat. Igyekezetük, lelkesedésük meghozta az eredményét, hisz nemrég két rangos elismerés is a tarsolyukba került, a korábbi sikerek mellett.

A dinnyési Iglice népdalkör a Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetsége (KÓTA) minősítőjének térségi fordulóján, Dinnyésen, még májusban Aranypáva díjat nyert (akárcsak az előző minősítőn), majd nem sokkal utána meghívást kapott az országos Aranypáva Gála Nagydíjas Versenyre, Alsópáhokra.

A május 25-én rendezett minősítőn korábbi Aranypávás csoportok szerepelhettek, így kapott lehetőséget az Iglice is, amely Aranypáva Nagydíjjal térhetett haza. Azt mondják, a népdalénekesek, népdalcsoportok számára a KÓTA keretein belül ez a csúcs, más versenyeken elindulni lehet persze, és ezen is újra és újra, de ennél komolyabb elismerésre itthon nem nagyon lehet számítani. Így joggal büszkélkedhet velük a megye zenei élete, akárcsak vezetőjük, Lendvai Judit, aki körülbelül öt éve foglalkozik a csoporttal, azóta tanítja nekik a népdaléneklés mikéntjét, fejleszti tudásukat.

A korábbi sikerek mellett nemrég két rangos elismerést szereztek. Jobb szélen áll Lendvai Judit (Fotó: népdalkör)

Judit Pécsett szerzett diplomát néprajz szakon, az éneklést pedig még Székesfehérváron kezdte tanulni középiskolásként, a szakmában nagy névnek számító oktatótól, Vakler Anna népdalénekestől. A tőle kapott tudást adja át nagyrészt Judit is, s mint mondja, jó érzéssel tölti el, hogy ilyen szép siker kovácsai lehettek. Mindezért sokat kellett dolgozni, hiszen az amatőrökből álló Iglicében kezdetben még szólózni se nagyon akart senki, ám az évek során szépen fejlődtek.

– Én maximálisan megkövetelem tőlük azt, amit akár más, népzenét tanuló embertől elvárnék. ők pedig hajlandóak teljesíteni, nagyon sokat gyakorolnak, kitartóak. Így sok minden sikerül, már a szólóéneklés is jobban megy, és egyben megvalósul az együtt éneklés öröme. Ráadásul már maguktól is ráéreznek sokszor arra, mi, hogyan lenne jó – meséli Judit, aki jelenleg a Szent István Király Múzeumban dolgozik, programokat, gyerekfoglalkozásokat szervez.

Az Iglice dalosaihoz hetente egyszer jár ki Dinnyésre, hogy közösen átvegyék a friss anyagot vagy gyakorolják a tanultakat. A minősítő előtt persze többet készültek, az a dalcsokor, amit legutóbb előadtak, már múlt ősszel összeállt, szerepeltek is vele, de volt még rajta csiszolnivaló. Jó két hónapot dolgoztak intenzíven, hetente két alkalommal a májusi megmérettetések előtt. A minősítőn népzenével lehet indulni, és fontos még, hogy a dalcsokor valamilyen szempontból egységet alkosson.

Két produkcióval kell bemutatkozni, az Iglice Dinnyésen és Alsópáhokon is egy somogyi összeállítással szerepelt először, a gyűjtés Nemespátróról származik. Lakodalmi dalokat tartalmaz, különlegessége pedig, hogy ételnóták szerepelnek benne, vagyis ezek szerint nem a vőfély konferálta fel, milyen fogás következik, hanem egy dal vezette föl az ételt. Ezeken kívül táncdallamokat adtak elő citerakísérettel, a másik dalcsokor pedig Fejér megyei nótákat tartalmazott, Pesovár Ferenc Béres vagyok, béres című gyűjtéséből. A nyáron ezzel az összeállítással készülnek Erdélybe, hiszen néha határon túli vendégszerepléseket is vállalnak, például testvértelepüléseken. S talán itt, a megyében is lehet majd még hallani ezt a sikeres, Aranypáva Nagydíjat érő válogatást.