Mennyire vagyunk mesehősök?

Könyvtárak összefogása az olvasókért - ez a kezdeményezés várja minden könyvszeretőt ezen a héten, még a hétvégén is. Etyeken például könyves vasárnapot rendeznek a helyi könyvtárban: elengedik a késedelmeskedők tartozásait, ingyenesen beiratkozhatnak az új olvasók és 15 órától a Nefelejcs óvodában táncoltatós, bábos, muzsikás játék várja az aprónépet, Az aranyszőrű bárány meséje nyomán.

Az Országos Könyvtári Napok rendezvénysorozatra számos programmal készült a megye valamennyi könyvtára, köztük a Gárdonyi Géza Művelődési Ház és Könyvtár is. Ott kedden Kádár Annamária pszichológus előadását hallgathattuk. A szakember nemrég megjelent könyve kapcsán tartott előadást az intézményben. Az írás a Mesepszichológia - az érzelmi intelligencia fejlesztése gyermekkorban címet viseli, s nem csak gyerekek, de felnőttek számára is találhatunk benne hasznos tanácsokat.

Kádár Annamária a mesepszichológiáról (Fotó: Koppán Viktor)

A szerző felhívta a megjelentek figyelmét, hogy a mesékben a felnőtté váláshoz szükséges folyamatok jelennek meg. A legtöbb általános elem, hogy az ifjú vándorútra indul, szerencsét próbálni, s a történet törzsét ez az utazás képezi. Kádár Annamária azt is hangsúlyozta, hogy a mesebeli vándor útjának kalandozásai és a hétköznapi ember életútja között összefüggések találhatók. A főhős legtöbb esetben önszántából vág bele a kalandba, bátran viselkedik, türelmes, s mindig azzal a helyzettel van elfoglalva, ami előtte van, mindig átélve a pillanatot. Ezek azok az elemek, amik nem csak a mesehősök életében, hanem a valóságban is rendkívül fontosak.

- A mesék vándorai indulásuk előtt mindig megkapják a hamuban sült pogácsájukat. Ezek a pogácsák azok, amik minket is segítenek az életben. Sokszor, amikor megkapjuk őket, nem is tudjuk, mekkora kincsek birtokába jutottunk, s esetleg később vesszük csak hasznukat. Lehetnek ezek szülői bölcsességek, vagy egy-egy jó tanács, amit tanárainktól kaptunk. Sokszor azok sincsenek tudatában ezeknek az erőforrásoknak, akik adják - hangoztatta a szerző.

Érdemes megfigyelni, hogy a mesék vándorai sosem sietnek, pedig a XXI. századra nagyon jellemző, hogy mindenkinek minden gyorsan és azonnal kell. Ez a mesék szereplőire nem jellemző, ők átélik a pillanatokat, ami példaként szolgálhat sokunk számára.

A meséket mindig átélve adjuk elő, minden nap kellő időt szánva rájuk. Ha egy gyermek sokszor kéri ugyanazt a történetet, akkor annak az az oka, hogy a kicsi újra és újra át szeretné élni a pillanatot, beleképzelve magát akár mindegyik szereplő bőrébe. Ennek az átélésnek a varázsát a szülő is megtanulhatja a gyerektől a mese közben, illetve azon kívül is - mondta a szakember.

Kádár Annamária arra is felhívta figyelmünket, hogy mindenki életében fontos olyan napokat tartani, amikor csak azt csináljuk amit szeretünk. - Egyik ismerősöm mindig igyekszik ilyen napokat beiktatni az életébe. Ilyenkor a kislányával rengetegszer fekszenek ki a szabad ég alá és órákon át nézik a felhőket, megbeszélve, ki milyen formát lát bennük. Ezek az élmények a gyermeket egy egész életre el fogják kísérni - mesélte a pszichológus.

- Életünk olyan szakaszában, ahol nehézségek fordulnak elő, vagy válaszút előtt állunk fontos feltenni a következő kérdést: mennyire tudunk magunkra mesehősként tekinteni? - zárta egy órás előadását Kádár Annamária.

Hétköznapi mesehősök - Kocsis Noémi jegyzete

Egyszer volt, hol nem volt... vagyis, hogy még mindig van. Van egy kisfiú, meg egy kislány. Mennek, mendegélnek, míg csak a nappaliba nem érnek. Ott a kanapéra telepszenek, s mindennap egy történetet kérnek.

Kérdés van ezer. Miért kerüli meg a királyfi lovával az üveghegyet, mikor simán át is láthat rajta, hiszen üvegből van. Miért seprűn jár a boszorkány, nincs kocsija? Hát a táltos paripát mivel tankoljáék? És nem igazság, hogy mindig a legkisebb királyfi nyer. A sárkány fejét miért kell levágni, mikor azt tanultuk, hogy nem szabad bántani az állatokat? Csipkerózsika miért nem viselt valami védőkesztyűt, mikor veszélyes háztartási eszközhöz nyúlt? És mit álmodott száz év alatt, erről miért nem beszél senki?  Az aranyhajú lány mivel mossa a haját, aranysamponnal?

Csupa olyasmi, amire egy szülő aligha tud válaszolni. De vajon kell-e válaszolni? Talán az a legjobb, ha gyermekeink szép sorjában maguk keresik meg a válaszokat. Ezekre is, aztán az élet egyéb dolgaira is...