Deák Dénes, az értékmentő

Éppen 25 esztendeje, 1988-ban került a mai, végleges helyére Székesfehérváron Deák Dénes gyűjteménye. Az évforduló alkalmából megújult az állandó kiállítás a városi képtárban. A megnyitó előtt pénteken felidézték a gyűjtő alakját, a művek Fehérvárra kerülésének történetét is.

Valójában hármas évfordulót ünnepelnek az idén: a gyűjteményt befogadó épület 25 éve nyílt meg, 20 esztendeje halt meg a neves műgyűjtő, Deák Dénes és 20 éve készült el a Deák-kút: Haraszty István játékos, csupa lelemény mobilszobrát szintén Deák Dénes vásárolta meg a város számára... (Más kérdés, hogy ez utóbbi gondozás híján ma torzóként áll.)

A sokszínű, nagyszerű gyűjtemény egyik büszkesége Gulácsy lajos Nő gyertyával című klépe. (Fotó:Tósoki Attila)

– Az 1988-as Szent István Év kiemelkedő eseménye volt a felújított Esterházy-palota átadása: ezért úgy gondoltuk, a Szent István Emlékévben is meg kell emlékeznünk erről – mondta Szűcs Erzsébet művészettörténész, a Városi Képtár – Deák Gyűjtemény igazgatója, aki úgy érzi, az évforduló nagyszerű apropó, hogy a gyűjteményt bemutató tárlat is felfrissüljön...

Az egyik legfőbb újdonság, hogy az emeletre, az időszaki kiállítások helyszínére vezető teremben Deák Dénesre is emlékeznek. A gyűjtőnek Ábrahámhegyen volt egy nyaralója, és az ottani kápolnába műveket vásárolt. Egyebek között Csíkszentmihályi Róberttől ő rendelt meg egy gyönyörű kálváriát... Deák Dénest Ábrahámhegyen temették el: most film idézi fel az ottani tevékenységét. Ide, a rá emlékező terembe került a lakását idéző bőr ülőgarnitúra is: Szűcs Erzsébet azt mondja, a 80-as években Deák úgy gondolta, hogy talán efféle, polgári otthont idéző enteriőrben lehetne az alkotásokat bemutatni, ezért Zsolnay-porcelánokat is vásárolt, de végül inkább továbbra is a képekre, kisplasztikákra koncentrált... Ebben a teremben az egyik falon a festmények egy része szorosan egymás mellé került, ez is felidézi a gyűjtemény gazdagságát és érzékelteti azt is, hogy a gyűjtő otthonában minden négyzetcentimétert a képek foglalták el...

Szűcs Erzsébet igazgató a Deák Dénesnek emléket állító enteriőr képei között. (Fotó:Tósoki Attila)

A gyűjtemény legjelentősebb darabjai persze, a felfrissített kiállításon is láthatóak. A hangsúlyok ugyan az évek múlásával olykor a művészettörténetben egy kicsit eltolódnak – mesélte Szűcs Erzsébet – megesik, hogy egy-egy alkotót újra felfedeznek, a műtárgykereskedelemben is kapósakká válnak a munkái. Deák Dénes életében becses szerzeménynek számított Tihanyi Lajos portréja Leopold Magdáról, hiszen az alkotó 1919-ben elhagyta Magyarországot, művei nem bukkantak fel a műtárgypiacon. Ez most is a tárlat egyik büszkesége, de azóta Márffy Ödön is divatos festő lett, ahogy Gulácsy Lajos munkássága is felértékelődött. Ugyanezt mondhatjuk Anna Margitról és Ámos Imréről – az utóbbi alkotó most egy budapesti Chagall kiállítás miatt került reflektorfénybe, hiszen az a tárlat Chagall és Ámos munkássága között keres párhuzamokat.

Fontos a tárlat újrarendezése persze, azért is, mert 2007 óta a gyűjteménynek csak egy kisebb szeletét állította ki a városi képtár, hiszen nagy, időszaki tárlatok színhelye volt az épület: a legnevesebb festők és kortársaik bemutatására, illetve egy-egy műfaj legszebb munkáinak láttatására koncentráltak, komoly sikerrel. Ám azóta ismét felmerült az igény, hogy minél többet láthasson újra a Deák-gyűjteményből is közönség.

S hogy ki volt Deák Dénes? Miként került gyűjteménye Fehérvárra? Úgy gondolták, az évforduló kapcsán ezt a történetet is érdemes feleleveníteni: ezt szolgálta tegnap az a beszélgetés is, amelyen Balsay István egykori tanácselnök, polgármester, Gelencsér József jogász, Fehér László festőművész, valamint négy művészettörténész, Kovalovszky Márta, Kovács Péter, Matits Ferenc és Lóska Lajos beszélt Deák Dénesről, a rendkívül kedves, magas, pirospozsgás úriemberről, aki eredetileg könyvtáros volt, az írószövetségnél dolgozott. Egy családi örökségből kezdett műveket vásárolni. Budapesten, a Vadrózsa utcában egy apró szuterénlakásban lakott, és a beszélgetés valamennyi részvevője igazi élményként emlegette, amikor otthonában megpillantotta a felhalmozott kincseket.

– A 60-as években kezdte a gyűjtést, amikor a műtárgyvásárlás hivatalos fóruma a bizományi áruház volt. Persze, magángyűjtemények is akadtak, ezeknek nem titkolt célja az értékmentés volt, hiszen a múzeumok akkoriban az úgynevezett polgári művészethez tartozó tárgyakat nem igen vásárolták... – mondta erről Szűcs Erzsébet. Deák Dénes egyfelől a polgári neveltetésből hozta magával az igényt, a művek szeretetét, ugyanakkor többen is hatottak rá, így csiszolódott az ízlése. Egy időben Füst Milánnál is lakott, aki a tanára volt, de egy neves gyűjtő, az esztergomi Dévényi Iván révén is sokakat megismert. Érdeklődése a századelőtől a klasszikus modernekig terjedt: a kortárs művekkel óvatosabb volt, de Anna Margit és köre hatott rá, Anna Margit révén ismerkedett meg egyebek között Barcsay Jenővel és másokkal is. Lóska Lajos művészettörténész visszaemlékezésében pedig azt olvashatjuk: Hamvas Béla mutatta be Czóbel Bélának, akitől nagyszerű munkákat vásárolt, sőt, Czóbeltől portrét is rendelt...

A gyűjtő elbűvölő ember, nagyszerű házigazda, jó mesélő volt , s nem csak jó ízléssel, de nagyszerű üzleti érzékkel is megáldotta a sors. Így aztán, amikor könyvtárosi állásából 1975-ben eltávolították, kizárólag műgyűjtésből kezdett élni, vett, adott, cserélt...

A beszélgetésen az is kiderült: miként került a gyűjtemény Fehérvárra. Deák Dénes – családja nem lévén – gyermekének tekintette a gyűjteményt, és kereste a helyet, ahol befogadnák. Tudta, hogy Fehérváron már van egy méltó módon elhelyezett hagyaték, Ybl Ervin gyűjteménye, a Budenz-házban. Ezért kereste meg Kovács Pétert és Kovalovszky Mártát. A megyei tanács, amelynek a gyűjtemény elhelyezését először felajánlották, mereven elzárkózott, nem így a város, Fehérvár: Balsay István is az ügy mellé állt, Gelencsér József pedig jogászként segítette a Deák alapítvány létrehozását, amely máig díjjal, ösztöndíjjal segíti támogatja a kutatókat.

Cszóbel Béla portréja Deák Dénesről (Fotó:Tósoki Attila)

A gyűjtemény első része 1986-ban került a városba: ideiglenesen a pelikán Teremben mutatták be. Balsay tanácselnöksége idején felújították, nagyszerű kiállítótérré alakították az Oskola utcai (akkor Zalka Máté utcai épület egyik felét. Deák Dénes halála után, 1993-ban Fehérvárra került a teljes gyűjtemény. Ekkor az épület másik felét is felújították: Kovalovszky Márta pedig létrehozta az állandó tárlatot...

Otthonos, szerethető, kedves múzeum jött létre, amely kvalitásos alkotók nagyszerű alkotásainak, olykor kulcsműveknek ad teret. Ezt az otthonosságot szeretnék a jövőben is megőrizni – s afféle barátságos találkozóhellyé tenni a városi képtár tereit...