A medvehagyma a szegény emberek eledele volt

A medvehagyma igen látványos karriert futott be az utóbbi időben. Divat lett gyűjteni, vásárolni, fogyasztani. Rendkívül nagy népszerűségére tavaly vetődött árnyék, amikor - amint azt lapunk megírta - meghalt egy férfi, aki a maga gyűjtötte levelekkel ízesítette a rántottát. Azt gondolta, hogy medvehagymát szedett, pedig valójában gyöngyvirágot szüretelt. Ami pedig mérgező...

A medvehagymát aranyáron adják a piacon, a boltban, pedig az erdőben elképesztő mennyiségben nő, miként arról Kisgyón környékén saját szememmel is meggyőződhettem a terület kezelője, a Vadex Mezőföldi Erdő- és Vadgazdálkodási Zrt. erdészeinek a jóvoltából.

- A medvehagyma gyűjtése - a védett területek kivételével - nem tiltott. Ugyanakkor egy személy egy nap legföljebb két kilót szüretelhet a gyógyhatású növény leveleiből. mégpedig csupán saját szükségletre - ismertette az érvényben levő szabályázást Vajda Márton erdőgondnok. A hagymáját nem szabad kihúzni a földből, és egy tőről legfeljebb a levelek fele szedhető le annak érdekében, hogy a növény reprodukálódni tudjon. Két kilogrammnál nagyobb mennyiség gyűjtése engedélyköteles. Aki engedélyt kér, annak térítés ellenében egy 0,1 hektáros erdőrészletet jelölnek ki a gyűjtésre.

Ha megdörzsöljük a medvehagyma levelét, akkor az hagymára emlékeztető illatot áraszt – mutatja Vajda Márton erdőgondnok (Fotó: B. Kiss László)

A medvehagyma szédületes karrierje annál érdekesebb, mert valamikor kicsit lenézett növény volt, a szegény emberek eledelének tartották. Ezt már Pintér László kerületvezető erdész mesélte, aki szerint nem tavaly történt az első olyan haláleset, amelyet az okozott, hogy összekeverték a medvehagymát a rá igen hasonlító gyöngyvirággal. A medvehagymát egyébként onnan lehet felismerni, hogy ha megdörzsöljük a levelét (fok)hagymára emlékeztető illatot áraszt. A medvehagyma egyébként előbb bújik ki a földből, mint a gyöngyvirág, és a levelét a virágzásig célszerű szüretelni. A tavalyi tragédiához hozzájárulhatott, hogy a márciusi, szélsőségesen zord időjárás visszavetette a medvehagyma fejlődését, és annak tenyészideje összecsúszott a gyöngyvirágéval.

A mecséri erdészháztól terepjáról indultunk Kisgyón környékére. A kormánynál egy harmadik erdész, Házi Ferenc foglalt helyet.

- Mit csinálnak, ha valaki engedély nélkül próbál kereskedelmi mennyiséget gyűjteni a medvehagymából? - kérdezem, miközben a növény egyik kiterjedt lelőhelye felé vesszük az erdei úton az irányt.

- Rendőrt hívnak, és természetkárosítás miatt feljelentést tesznek - hangzik a válasz.

A gyűjtők mostanra egyenesen tömeges megjelenése az erdészek szerint szerencsére nem fenyeget azzal, hogy eltűnne a medvehagyma, ami a növény kiváló reprodukciós képességének köszönhető. S bár összefüggő mezői elsőként borítják zöldbe az erdő alját, beszélgetőtársaim úgy tapasztalták: talán furcsa, de nem különösebben rajonganak érte a vadak...

Két koratavaszi virág az erdőből. Pettyegetett tüdőfű

A medvehagyma mellett mást is megmutattak ottjártamkor kísérőim.

Az erdészek számára a szalonka megjelenése jelzi a tavaszt. Az apró termetű madár csak átvonul hazánkon, fészket északon rak. Az úgynevezett nászrepülést azonban itt végzik a hímek. Ez leírhatatlanul szép, érdekes látvány. A szalonka nálunk nem vadászható, jelenleg az állomány fölmérése zajlik. Az egyik, erre szolgáló hely a Kisgyón fölött található, egykori kőbánya szomszédságában van. Ott, ahol egykor a két, párhuzamos sínen futó csillék fordítója volt.

S a másik, az odvas keltike

Az erdészek elkalauzoltak egy olyan, 1868-ban telepített erdőrészlethez, örök erdőhöz is, ahol már húsz esztendeje nem történt semmiféle emberi beavatkozás. A ritkásan álló öreg fák alatt járhatatlanul sűrű az aljnövényzet. A földet a mogyorós hólyagfa termése borítja. Ez a növény legföljebb szerszámnyélnek jó, de mivel a termését egyik állat sem eszi meg, jól szaporodik az örök erdő dzsungelében. Nem úgy, mint mondjuk a tölgy.

Az örök erdőnél sokkal szebb, impozánsabb látványt nyújt az égbe törő szálfákból álló bükkös. Ez az, amit a laikus számára az igazi , háborítatlan erdőt szimbolizálja. Pedig a látszat csal: a kép éppen attól olyan romantikusan megkapó, hogy a szürke törzsű óriások alatt rendszeresen irtják a szederindát, a gyomot, vagy éppen a már emlegetett mogyorós hólyagfát. Így érik el ugyanis, hogy az öreg erdő lehulló makkterméséből kikelő apró csemeték elegendő fényhez, tápanyaghoz jussanak. Nagy szükség van rájuk, az újulatra , belőlük lesz majd ükunokáink öreg bükköse. Az erdészek másképp is segítik, gyorsítják a természetes folyamatokat. Hiszen amíg egy egy erdő magától reprodukálódna, az több száz évbe telik. A fára azonban szükség van. Ezért aztán ahol nem elég sűrű a természetes újulat, az erdőgazdaság munkatársai is telepítenek csemetéket. A Vadex mecséri erdőgondnokságának területén éppenséggel évi 120-150 ezer darabot...