Nyakkendőművek, szabad átértelmezések

Nyakkendőt hordani jó, mert öltöztet. Nyakkendőt hordani kell, különben egész nap látszik az ember ingén a déli pörköltfolt, az a tenyérszéles színes selyem rongydarab meg legalább eltakarja. Nyakkendőt hordani felesleges, mert úgy elszorítja a férfi gigáját, hogy még annyit sem fog tudni gondolkodni, mint egyébkor szokott. Nyakkendőt hordani kötelező, ha kifogástalan úriembernek akarunk látszani. Ahány ember, annyi vélemény és értelmezés - különösen aktuálisnak és időtállónak tetszhet tehát a Székesfehérvári Művészet Társasága által létrehozott Nyakkendő, vagy valami más című tematikus tárlat. A Pelikán teremben múlt pénteken megnyílt eseményen a nyakkendőt most egyébként nem viselő költő Kemény István mondott élvezetes beszédet.

- Ha ma megkérdeznénk az utca emberét, mire való a nyakkendő, némi zavar után rávágnánk, hogy hát, tulajdonképpen semmire - sorolta Kemény. A nyakkendő ésszerűtlen tárgy, de ez a tárgy fura módon nagyjából egyidőben jelent meg az ésszerűséggel, a modern értelemben vett racionalizmussal, a XVII. században.

A tárlat kurátorának, Jónás Attilának aki persze szintén nem viselt nyakkendőt nem volt túl nehéz dolga, mikor hadba szólította a művésztársaságot, számtalan provokáló, pikáns, politikai, vagy éppen pátoszosan pimasz átértelmezés született. Hasonló pimaszság volna akár csak egyet is öncélúan kiemelni itt, hiszen valamennyi értelmezés érdemben ad hozzá a nyakkendőhöz való viszonyunkhoz. Ezentúl bátrabban imádhatjuk, vagy gyűlölhetjük, s az sem baj, ha a megszokott apátiával viseltetünk iránta, ahogy esetleg egész életünkben tettük. Tarthatjuk a férfi (netán a nő) díszcsomagolásának, vagy a keményi értelmezés szerint egy fogantyúnak, amivel az amúgy sem túl szabad embert meg lehet ragadni. Mint már mondtuk, a nyakkendő minden bizonnyal a legésszerűtlenebb ésszerű dolog a világon. Vagyis kísértetiesen hasonlít a művészethez, s erről a június 20-ig látható tárlaton mi is meggyőződhetünk.