Felmentették a kulcsi rémet - elrendelték a kényszergyógykezelést (frissítve)

A reggel kilenckor kezdődött tárgyaláson Veszeli Éva tanácsvezető bíró bejelentette, hogy mivel több mint három hónap telt el a legutóbbi tárgyalás óta, az eljárást meg kell ismételni. Erre a jegyzőkönyvek idézésével, összefoglaló felolvasásával került sor. Újra előkerültek a véres részletek egyrészt a vádlotti vallomások, másrészt a sértett családtagok tanúvallomásainak felidézésével.

„A gondolat, hogy mindenkit meg kell ölni, már korábban érlelődött bennem” – fogalmazott Horváth Csanád –, egy napra terveztem az öléssorozatot, három lett belőle”. A miértre adott válaszok megfogalmazásakor a démoni szintre emelkedést, illetve az ennek útjában álló családtagok kiiktatását jelölte meg a vádlott.

Aki – mint ismeretes – 2012. április 4. és 6. között brutálisan megölte bátyját, nagyszüleit, apját. Anyját, nővérét és annak barátját is összekaszabolta, de ők túlélték az ámokfutást. A bírónő másfél óra alatt végzett a jegyzőkönyvi összefoglalóval, rövid szünet után egy újabb elmeorvosi igazságügyi szakértő orvoscsoport meghallgatása következett.

Korábban már írtunk arról, hogy két egymással ellentétes szakvélemény után egy harmadikat kért a bíróság. A győri orvoscsoport véleményét már korábban kiszivárogtatták – a híradások nyomán mi is tudtunk belőle már a múlt héten idézni –, tegnap a szakértők a bíró , az ügyész és a védő kérdéseire válaszolva egészítették ki a már ismert véleményt.

Az Igazságügyi Szakértő és Kutató Intézet Győri Intézet szekértői a budapestiek korábbi álláspontjával egyezően arra a következtetésre jutott, hogy a vádlott a cselekmény elkövetésekor elmebetegsége miatt nem volt tisztában annak következményeivel, így az úgynevezett beszámítási képessége kizárt volt, s jelenleg sem beszámítható.

A szakvélemény szerint ön- és közveszélyes, így zárt intézményben való kényszergyógykezelése indokolt. A  tárgyalótermi válaszokkal az orvoscsoport megerősítette az írásos véleményt.

Érdekes – a tudósító számára értelmezhetetlen – közjáték következett, amikor a bírónő ügyészi kérésre felolvasta a rendőrségi helyszíni szemlék jegyzőkönyveit, s azokra a vádlott a következők szerint  reagált: „Az URH rádiók nem az én szobámban voltak, hanem apáméban, és nem értem, miért számít nagyobb mennyiségnek az a 14 kukoricakonzerv, ami az én szobámban volt...” (Bármennyire figyeltünk, később sem derült fény arra, miért tette ezt a megjegyzést a vádlott.)

A vádat képviselő Fülöp Zsolt ügyész a tárgyalás során többször is terelte arra a szót, hogy a vádlott tudatosan viselkedett korábban is, cselekvései logikusak, értelmük van, s értelme lehet annak is, ahogyan az utóbbi időben viselkedik. Az ügyész az orvosoknak is feltette a kérdést: nem lehet, hogy a vádlott tudatosan az elmebetegségre játszik?

– Nem zárható ki, de nem tartjuk valószínűnek – hangzott a válasz.Vádbeszéde végén az ügyész – fenntartva az előre kitervelt, különös kegyetlenséggel több emberen elkövetett emberölés vádját – fegyházban letöltendő, életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását indítványozta. Hortobágyi Tibor védő felmentést és legfeljebb 20 évig tartó kényszergyógykezelést kért. A bíróság az utóbbi szerint döntött, s mivel az ügyész fellebbezett, az ítélet nem jogerős.

A kulcsiak többsége szerint el kell zárni a társadalomtól az elkövetőt

– Ez a falu felejteni akar. A történtek utáni egy-két hónapban gyakran jártak ide tévések, újságírók, sokszor faggatták a helyieket. Elég volt. Ha összejön egy baráti társaság másról beszélgetünk. Természetesen akkor, több mint két évvel ezelőtt mindenkit megrázott a brutális sorozatgyilkosság, de nem az teszi ki a mindennapjainkat, hogy erről diskurálunk, úgy hiszen jól is van ez így – mondja egy neve elhallgatását kérő középkorú úr egy kulcsi italmérésben, közben a mellette álló férfi bólogat.– Igazság? Nem tudom, szerintem, aki ilyet tesz, azt nem szabad még egyszer kiengedni a társadalomba. Lehet, tényleg beteg, de akkor melyik szakorvos fogja garantálni, hogy a kényszergyógykezelés után nem öl ismét? Én félteném a családom, ha esetleges szabadulása utába visszatérne Kulcsra – teszi hozzá.

– Ha a hírekben szerepel, beszélünk róla, de szerintem a legtöbb embernek az a véleménye, hogy ezt nem lehet és nem is szabad megbocsátani. Halálbüntetés már nincs, de el kell zárni, ez biztos – mondja Szabó Jenő, a kulcsi faluház előtt.

– Az utóbbi évek tapasztalatai azt mondatják velem, hogy ma már bárkit ki lehet mosni, szinte bármiből. Megvannak azok a taktikák, amelyek szerint valakit zavarodottnak lehet diagnosztizálni. Kérdem én: és akkor mi van? Ennyi? Öt-hat év után gyógyultnak nyilvánítják és szépen kiballag a kapun. Furcsa ez számomra – teszi hozzá szintén a faluház előtt Ősz Béla. Kiss Csaba polgármester halála után most Posch János vezeti a települést, aki így válaszolt lapunk megkeresésére:

– Tény, mára már nem központi téma a településen ez a sajnálatos tragédia. Sajnos, még sokan ezzel azonosítják a településünket, de itt békés, dolgos, tisztességes emberek élnek. Társasági összejöveteleken egyre ritkábban beszélgetnek erről, de a tárgyalásról érkező híreket természetesen megvitatják a kulcsiak. Sokan úgy vélik, ha az elkövető nem kapja meg az elvárt büntetést, akkor sérül a jogbiztonság hazánkban. Az édesanya visszatért a család telkén található kisebb épületbe. Próbál beilleszkedni, gyakran eljár a nyugdíjas egyesületünk rendezvényeire, amiben lehet, a település önkormányzata is segíti őt.