Megúszhatja az életfogytiglant a kulcsi családírtó

A legújabb igazságügyi elmeorvosi szakértői vizsgálat kimondja, hogy tettének elkövetésekor a vádlott képtelen volt arra, hogy cselekményének következményeit felismerje. Mégpedig azért, mert súlyos személyiségzavarban és tébollyal járó elmebetegségben szenved.

A budapesti és pécsi – egymásnak ellentmondó – szakvélemények után a győri szakvélemény késése miatt kellett legutóbb elnapolni április 16-áról a tárgyalást, amelyre végül jövő pénteken kerül sor.

Tavaly november 20-án a pécsi és a budapesti orvosszakértők ismertették álláspontjukat, de nem jutottak közös nevezőre Fotó: Archív (Koppán Viktor)

– Mit szól a médiában megjelent jövendölésekhez, amik szerint a bíróság nem tehet mást, minthogy felmenti a vádlottat? – tettük fel a kérdést csütörtökön Hortobágyi Tibornak, Horváth Csanád Jutas kirendelt védőjének.

– A harmadik, súlyos elmebetegségről szóló szakvélemény valóban perdöntő lehet a korábban megismert két ellentmondó álláspont után – fogalmazott az ügyvéd. Hortobágyi Tibor azt is elmondta, hogy a bíróságnak nem kötelessége elfogadni a szakértői véleményt, viszont nem gyakori, hogy az abban foglaltaktól eltérő döntés születik. A kulcsi ügyben a vádlott elmeállapotáról immár három szakvélemény született, a legutóbbi is a súlyos betegségről szól, valószínűsíthető tehát a felmentő ítélet és a kényszergyógykezelés elrendelése, de a bíróság szabadon mérlegel, mint minden más esetben, az ügyvéd ezért sem érti a sajtóban megjelent egyértelmű megfogalmazásokat.

– A kényszergyógykezelés időtartamát a régi Btk. húsz évben maximálta, és ha az illető még ezután sem nyilvánítható gyógyultnak, akkor pszichiátriai intézetben kell elhelyezni. Az új szabályok már nem szólnak a kényszergyógykezelés maximált időtartamáról – mondta Hortobágyi Tibor.

– Elképzelhetőnek tartja azt a helyzetet, hogy néhány év múlva gyógyultnak nyilvánítják és kiengedik a védencét? – kérdeztem az ügyvédtől, s a kérdés nyomán arról is beszélgettünk, hogy a normálisan gondolkodó, hétköznapi emberek szemében nem lehet normális, ha valaki kiirtja a családját, de nem is való emberek közé az ilyen, mert bármikor „bekattanhat”, ha már nem kapja a gyógyszereket.

– Az IMEI-ben (Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet – a szerk.) félévente egy orvosbizottság vizsgálja felül a beteget, és ha gyógyultnak nyilvánítják, az intézet vezetője javasolja a kiengedést, a végső döntés itt is a bíróságé – idézte a szabályokat Hortobágyi Tibor, hozzátéve, hogy ezekben az esetekben is általában iránymutató a szakemberek, tehát az orvosok véleménye.

Hortobágyi Tibor: „Ha védencemet mégis elítélnék, fellebbezni fogunk”

Az elmebetegség a két éve folyó eljárásban már a kezdetekkor felmerült, többen felvetették, hogy a vádlott védői sugallatra emlegette azt az „eltorzított személyiséget”, aki démoni sugallatra gyilkolt. Ezzel kapcsolatban az ügyvéd azt mondta, ez nem igaz, az IMEI-ben szigorúan őrzik a fogvatartottakat, védencével ritkán találkozott, a legutóbbi tárgyalás óta nem látta.

Hortobágyi Tibor – ismerve a „perdöntő” utolsó szakvéleményt, aminek részleteiről a jogszabályi előírások értelmében nem beszélhetett – a büntethetőség kizárására és kényszergyógykezelés elrendelésére számít, de a bíróság mint tudjuk, szabadon mérlegelhet...

SZERINTEM

A véleményalkotás során könnyű a demagógia bűnébe esni. Ebben az esetben azonban ez bátran vállalható, mert hiszem, hogy nincs ember, aki másként gondolná, minthogy Horváth Csanádnak nincs helye a társadalomban. A jogszolgáltatás és az emberek igazságérzete sokszor nincs összhangban, mint ebben az esetben sem.

A jog szerint az elmebeteg nem büntethető, és ha gyógyult, ki kell engedni. Van olyan orvosbizottság, amely garantálja, hogy a delikvens nem fog újra ölni, mint ahogy erre volt már példa? És akkor a bizottság tagjai hogy néznek majd a tükörbe? Nagy a teher a bírón...