Ide került a kulcsi családirtó

– Hárman mennénk, egy gyakornok leány is jönne velünk – mondtam a telefonban, de végül csak a fotós kollégával ketten utaztunk a Kozma utcai intézetbe.

– Ha fiatalka az a gyakornok, akkor inkább ne hozzák, és maguk is erősítsék meg a lelküket, mert nagyon speciális intézetről van szó – mondta az engedélyt intéző és az intézeti látogatáskor bennünket végigkalauzoló Szalai Tímea, a Büntetésvégrehajtás Országos Parancsnoksága Sajtóirodájának vezetője.

Jól tettük, hogy szót fogadtunk. Az intézet főigazgató-helyettesével, Szabó Béla bv. századossal folytatott beszélgetés utáni séta ugyanis meglehetősen megrázó élmény volt. De ne szaladjunk előre, idézzük fel először a beszélgetés fontos részleteit.

– A tököli kórház és a nagyfai krónikus utókezelő részleg mellett az IMEI a harmadik egészségügyi intézménye a büntetésvégrehajtásnak – mondta a százados, hangsúlyozva az egészségügyi jelzőt, Beszélgetésünk során később is beteg emberekként és nem bűnözőkként emlegette az intézet lakóit.

– A mai összlétszám 238, ebből 186 a kényszergyógykezelt. Ezeknél az embereknél az igazságügyi orvos szakértői vélemény alapján a bíróság rendeli el a kényszergyógykezelést, ami évtizedekig is eltarthat. Erőszakos, személy elleni bűncselekmény vagy közveszélyokozás esetében lehet kényszergyógykezelést elrendelni, és ha a szakértők véleménye alapján a bíróság jogerősen kóros elmeállapotúnak nyilvánítja a vádlottat, akkor hozzánk kerül gyógykezelésre – tájékoztatott Szabó Béla.

(A kulcsi családirtó perében az ügyészi fellebbezés miatt nincs jogerős ítélet,  mint azt az első fokú eljárás lezárultakor megírtuk, a vádlott az IMEI-ben, kényszergyógykezeltként várja a fejleményeket - a szerk.)

Ha egy elítélt a börtönben „kattan be” – hogy ezt a köznyelvi fordulatot használjuk – és az orvosok a kóros elmeállapotot rögzítik, akkor is ebben az intézményben kezelik. Az orvosszakértői vélemények alapján mindig a bíróság rendeli el vagy szünteti meg a kényszergyógykezelést.

– Az itt eltöltött első három hónap után mindig van egy felülvizsgálat, amit utána félévente ismétlünk a betegeknél – fogalmazott az igazgatóhelyettes. – Pszichiáterek, pszichológusok, szakápolók és segédápolók dolgoznak itt szigorú ügyeleti beosztás szerint. Nem könnyű itt az élet, de aki egy évig marad, azzal tíz év után is naponta kezet fogok – tette hozzá Szabó Béla, utalva arra a megszállottságra és elhivatottságra, amivel kollégái, összesen a munkájukat végzik.

Az intézetben eltöltött átlagos idő 5,3 év, ami persze egy statisztikai szám, ennél sokkal érdekesebbek a konkrét esetek. Megtudtuk, hogy az IMEI legrégebbi lakója egy férfi, aki 1991. óta, azaz 23 éve van az intézetben.

– Aki kiirtja a családját, embert öl vagy csak készül az ölésre, vagy aki felgyújt egy lakótelepet, így okoz közveszélyt, de elmebeteg, az ide kerül, ez világos, de van-e például sikkasztó vagy bármilyen más bűncselekményt elkövető az itt kezeltek között? – tettük fel a tamáskodó kérdést, különös vagy rendkívüli példát kérve.

– Volt egy hajléktalan, aki erőszakkal elvett a társától egy doboz cigarettát. Visszaeső és elmebeteg, őt is kezeltük – idézett fel egy múltbéli esetet a százados. – Van most a kezeltek között egy nő, aki régóta itt van, de kitart mellette a férje, hetente látogatja, várja haza, ez is érdekes történet.

Az intézet közel egymilliárdos költségvetésének 80 százalékát költik az egészségügyi funkcióra, az IMEI által elrendelt kezelésekre sokkal hamarabb sort kerítenek, mint a civil életben – tudtuk meg Szabó Bélától. A korszerű gyógyszerek és egyéb kezelések révén évek alatt a kezeltek állapota olyan mértékben javulhat, hogy a bíróság – minden esetben a bíróság! – megszüntetheti a kényszergyógykezelést.

– Hazabocsátáskor mindig értesítjük a rendőrséget, a területileg illetékes pszichiátriai intézetet, előtte az önkormányzat segítségével a család körében megvizsgáljuk a gondozás feltételeit. Ha az orvosok szerint olyan mértékű a javulás, hogy hazabocsátható, akkor megszüntethető a kényszergyógykezelés – tájékoztatott az igazgatóhelyettes. – A hazaengedés folyamatában az első lépcső az IMEI orvosainak véleménye, ezt követi két független igazságügyi orvos szakértő állásfoglalása, majd a bíróság döntése.

A mintegy másfél órás beszélgetés utáni séta megrázó volt.

– Ne ott menjenek, mert ha az ablakon kinyúl az a férfi, az kellemetlen lehet, őserő van benne – hangzott a figyelmeztetés az egyik egyszemélyes zárt kórterem előtt. A benn ülő férfi csak néhány ápolót fogad el: többek között egy nőt, akitől az ételt, italt kapja, és egy férfit, aki a tolószékbe sétálni viszi, illetve esténként lefürdeti.

Az egyes emeleteken az ápoltak egyébként – az ön- és közveszélyeseken kívül – nincsenek elzárva. Szabadon jönnek-mennek a folyosón, többen közülük ránk köszöntek. Fürkésző, de többnyire üres tekintetek kereszttüzében jártunk, meglepődve láttuk a faliújságon, hogy keddenként még diszkót is rendeznek. A férfiak és a nők külön emeleteken vannak, de a rendezvények koedukáltak.

A nőknél járva elénk perdült egy asszonyság, még pózolt is, de aztán visszazökkent abba a mélabús állapotba, amiben ottjártunk előtt volt. Az ajtóból visszapillantva valamiféle vágyakozást véltem felfedezni a tekintetében...