Exkluzív! Megszólalt az 1992-es vadászgyilkosság egykori főnyomozója

„1992 novembere volt, egy nagyon hideg nap. Otthon tartózkodtam, ha jól emlékszem nem is forrónyomos beosztásban. Az ügyeletes tiszt hívott engem és az egész bűnügyi osztályt, mindenkit, akit elért. Be kellett mennünk a kapitányságra. Szándékos emberölés lőfegyverrel, két áldozattal: ez a hír fogadott minket. Az életvédelmi osztály vezetője, Rónai István és én, Markó István, mint főnyomozó kaptam feladatul az irányítást. A Szárazréten egy fiatalabb és egy idősebb férfi holttestét találtuk lőtt sebekkel, ott voltak a vadásztársak és a helyszínt biztosító rendőrök is.

Nagy erőkkel kezdődött meg a nyomozás, az egész bűnügyi osztály 24-24 órás váltásban dolgozott, senki sem mehetett szabadságra, sőt, más kapitányságokról is érkezett erősítés. Például a létező összes Ladát ellenőriztük, mert a szemtanúk egy kék Ladát láttak a helyszínről távozni. Ennyi volt az összes, amiből kiindulhattunk. A tűz-oltóság fényszórókat hozott és nagyon alapos helyszíni szemlét tartottunk, kerestük a töltényhüvelyeket, a magokat, a tatabányai bányamentők hoztak egy lőszerkereső kutyát is. Az áldozatok ruháit tüzetesen átvizsgáltuk, és egy nagyon furcsa dolgot tapasztaltam. Ifjabb Tóth Tamást egy 38-as pisztollyal meglőtték a mellén, de nem találtuk a töltény magját. Nem volt a testében, nem volt sehol... Aztán a csizmájából került elő. Tehát lett egy ép magunk, ami nagyon fontos volt a fegyver későbbi azonosításához.

Donászi, a gyilkos, egykori katonatiszt  bilincsben a bűncselekmény helyszínén. Mellette jobbra Rónai István, az életvédelmi osztály egykori vezetője és tőle jobbra, kissé hátrébb áll Markó István főnyomozó. Donászi tisztelte a rendőröket ezért beszélt (Fotó: Gregority Antal)

Készítettünk egy nyomozati tervet, amelynek sorában meghatároztuk, mi lehetett az indíték. Elsőre eltaláltuk azt, ami később beigazolódott: szerintünk a bűnözők fegyvereket próbáltak ki. A második pontba azt írtuk, hogy a Pajor-féle benzinkutat készültek megtámadni, de ebben tévedtünk, más volt a célpont. Akkor még nem tudtuk, de Donászi Bécsben vásárolt két pisztolyt, és az egyik a győri támadásnál, amikor megölt egy rendőrt, csütörtököt mondott. Ezért akarták kipróbálni az összes fegyvert, közöttük egy Parabellumot és egy Maverick típusú puskát is, ami sörétes, de közelről mindent rombol.

Fordulópontnak ígérkezett, amikor rájöttünk, hogy a Parabellum pisztolyt a győri támadásnál, a Smith and Wessont pedig a skálás gyilkosságnál is használták. Akkor már négyszeres gyilkosokat kerestünk és a nyomozásba három főkapitányság kapcsolódott be, létrehoztak egy nyomozócsoportot, még a fővárosból is kaptunk erősítést. Kutattunk a fegyverek után és nagyon sok információ érkezett, amelyek többnyire csak félrevitték a nyomozást, igaz, sok más ügyet sikerült leleplezi: a nehézfiúk ezért nem szeretik az ilyen bűncselekményeket, különösen a rendőrgyilkosságot, mert tudják, hogy a köreik meg lesznek zavarva.

Két és fél évig tartott a nyomozás, voltak közben más ügyek, de a legfontosabb ez maradt. Adódott egy megdöbbentő eset, teljesen kiakadtunk miatta. A Flórián-téri támadásnál Donászi véletlenül meglőtte a sörétes puskával Benét, akinek az arca tele ment söréttel. Hol kezelték utána? Egy ismerőse révén a BM-kórházban, de a jó nevű sebész nem jelentette, hogy lőtt sebet látott el. Utána sem vonták érte felelősségre soha, pedig egy évet nyerünk, ha erről értesülünk.

Amikor úgy éreztük, holtpontra jutottunk, váratlan segítség jött. Az ORFK-n dolgozott egy rendőr, aki nagyon alapos munkával végigellenőrizte a börtönöket, azokban az erőszakos bűncselekményekért elítélt rabokat, rabtársakat. Donászi még katonatiszt korában csinált egy rablást, és emiatt ült, akkor ismerte meg Benét. Azt is megtudtuk, hogy ők ketten jó barátok voltak és nagy bulikat terveztek. Nagy erőkkel rájuk álltunk. Idővel összeállt a kép, de a négy nagy bűncselekményükre nem volt bizonyítékunk. Ám egy újabb súlyos bűncselekményre készültek, azt az embert akarták megölni és örökre eltüntetni, aki az autókat lopta nekik. Be kellett avatkozunk, ezért kockáztatnunk kellett. Bene megvette Seregélyesen a szülői házat, amit nagy erőkkel figyeltünk. És vártunk. Amikor Donászi elindult Seregélyesre Benéhez, két kommandós közlekedési rendőrnek öltözve bekopogtatott Bene ajtaján, és miután az ajtót nyitott, a földre vitték. Elfogtuk Donászit is. Ő, mint katonatiszt, furcsa módon becsülte az eredményünket, értékelte a rendőri munkát és ennek hatására elkezdett beszélni. Bene egy szót sem szólt, de akkor már ez mindegy volt.

Miért nem volt ott a helyszíni szemlén Bene, miért volt ott csak Donászi? Bene egyszerűen nem egyezett bele és ehhez joga volt. Sem a fegyvercsempészéshez, sem a politikához ennek az ügynek nem lehetett köze, egyszerűen csak anyagi haszonért követték el a bűncselekményeket. Donászi azt tervezte, fegyvereket gyűjt, beveszi magát a Bakonyba és minden neki nem tetsző közéleti embert meggyilkol. De erre már nem került sor, a játék véget ért. ”