Ma négy éve rabolták el Papp Istvánt

Papp Istvánt 2010. október 7-én rabolták el és 2011. január 5-én szabadult fogságából. A 91 nap alatt néha azt játszották vele, hogy kivégzik: bekötötték a szemét, letérdeltették, majd az utolsó pillanatban széttéptek egy papírt azzal, hogy tévedés történt. Fizikailag nem bántották, de a lelki nyomást is túl kellett élni. Cigarettás papírra végrendeletet írt. Egy 98 szemből álló láncon tartották.

Papp István feleségével szabadulása után. És a bot, amivel 120 kilométert gyalogolt és közben agyonütött három skorpiót. Fotó: FMH-Archív (Lovász Lilla)

– Persze eszembe jut, ami akkor történt, de csak mint egy rossz emlék. Azért ha lehet, kerülöm a kecskehúst, mert az mindig emlékeztet arra, amit enni kaptam. Szóval elvagyok, és nem gondolok minden nap arra, ami történt velem – mondta Papp István.

– Mit lehet elmondani kiszabadításodról? Még titkos?

– A kiszabadulásom után sem kaptam részletes infót, s azóta sem. Igazából nem is forszíroztam, hogy megtudjam ezt, örülök, hogy elengedtek. Maradjunk ebben.

– Óvatosabb lettél azóta?

– Igen, ezt határozottan mondhatom, olyanokra is figyelek, amire korábban nem, és kerülök minden rizikót.

– Jutalomként kérted magad Haitira. Mi ott a dolgod?

– Ezt nem jutalomnak fogom fel, hanem az ENSZ részéről gesztusnak, hogy ahelyett, hogy bedobtam a törülközőt, folyatni szerettem volna a munkám. Választhattam néhány lehetőség közül, és én Haiti választottam, s eddig ezt nem is bántam meg.

– Beszéltem minap egy segélyszolgálatossal, akinek Haitin a lábát lőtték át.

– A főváros, Port au Prince most is veszélyes, főleg este, de ahol én vagyok északon, Cap Haitien-ben, a viszonyok konszolidáltak.

– Tagja vagy a Honvédség és Társadalom Baráti Kör fehérvári szervezetének. Miért fontos számodra a tagság?

– Ez egy kötődési forma a korábbi életemhez, a hivatásos katonatiszti élethez. Önkéntes műveleti tartalékosként ez is módja annak, hogy részem legyen a honvédelmi feladatok végrehajtásából. Talán ha hazajövök, megtalálom a módját, hogy a pákozdi katonai emlékparkban átadhassam a tapasztalataimat.

– Meddig csinálod még? Mikor térsz vissza a családhoz végképp Baracskára?

– Első nemzetközi küldetésem az Irak–Iráni Megfigyelő Misszió volt, és 24 év alatt sok minden történt velem, jó és rossz is. Az ENSZ 62 éves korban határozza meg a nyugdíjba menetel idejét, s ehhez még van több, mint három évem. Szóval legkésőbb 2018 március végén leteszem a lantot, s újra otthon leszek családi körben. Mi hajt? Az, amit már sokszor elmondtam és leírtam: amit most csinálok, az nem csak munka, hanem hobbi is. Valós időben és térben dolgozom és a munkám eredménye azonnal megmutatkozik. Ha jól végeztem a dolgom, akkor megdicsőülök, támogatnak és szeretnek az emberek, ha meg valamit rosszul tettem, jobb, ha futásnak eredek, mielőtt megfognak. Ebből az utóbbiból szerencsére még nem nagyon volt részem – zárta szavait Papp István.