Rajz Attilának a jégpálya volt az élete

Áll az Ifjabb Ocskay Gábor Jégcsarnok lelátóján, nézi az ifiben tréningező unokaöccsét, a 16 éves Rajz Áront. Tekintete néha a múltba réved, talán a gyermekkora, a csíkszeredai évekre, az anyaországba településre gondol.

Szerdán temette el öccsét, a mindössze 38 évesen, amatőr hokimeccsen elhunyt, sokszoros válogatott Rajz Attilát.

- Nagyon sokan eljöttek az öcsém búcsúztatására. A magyar és az erdélyi hokis társadalom rengeteg tagja megadta a végtisztességet a testvéremnek. Tudtam, hogy sokan szerették, mert őszinte, segítőkész, szív-lélek ember volt, de azt nem gondoltam, hogy annyi együttérző üzenetet, telefonhívást kapok a tragédiát követően. A szövetség és a Volán saját halottjának tekintette, Ocskay Gábor mindenben segített. Tilu apjaként tisztelte őt, s ezzel így vagyok én is. Ő faragott embert belőlünk - mondja Rajz Tamás.

Balra Rajz Attila, jobbra Tamás, középen pedig az egyéves Tamáska

Furcsa dolgokat produkál az élet, ezen a hétvégén egy amatőrtornán vettek volna részt Budapesten, Tamás, Attila és Áron együtt lépett volna a jégre, ugyanabban sorban, a mezőnyben. Tamás kapusként vitte válogatottságig, az utóbbi években kijött a ketrec elöl. Annyira meggyengült a mezőny Magyarországon, meg a román amatőr, illetve öregfiúk bajnokságban is, hogy nem volt munkája, unatkozott a kapuban. A hétvégén is hátvédként bizonyított volna, ám az élet felülírta a forgatókönyvet.

- Az orvosok mondják, Attila halála előtt egy-két nappal alakult ki a lábában trombózis, a vérrög a meccsen elindult. A derbin volt két ütközése, leütközték, amit visszaadott, de nem biztos, hogy ez befolyásolt bármit is. A találkozón fájlalta a lábát, utána a mellét érezte, szorítást a mellkasán. A torna első meccsét végigjátszotta, a másodikon lett rosszul, bement az öltözőbe, lezuhanyozott, majd leült a kispadra. Pár perc után lecsúszott a padról, azonnal ott volt az orvos, megkezdte a lélegeztetést, az újraélesztést, még tapintható volt a pulzus. Jött a mentő is, szakszerű ellátást kapott, mindent megtettek, küzdöttek az életéért, de már nem tudták visszahozni. Ha nyugalom lesz majd körülöttem, szépen felhívok mindenkit, megköszönöm a segítséget az orvosnak, a mentőknek, a játékostársaknak.

Amikor Attila az amatőr tornán szerepelt, Tamás Szeredában készült tréningre az öregfiúk csapattal. Attila kiskőrösi főnöke náluk dolgozott az utánpótlásban és barátja, a szintén csíkszeredai származású Szekeres Károly telefonált, hogy nagy baj van.

- Szerelésben ültem az öltözőben, vártam, hogy menjünk a jégre, amikor megcsörrent a telefonom. Akkor már húsz perce zajlott az öcsém újraélesztése. Megéltem már ilyet a közelmúltban, Csíkszeredában egy ismerősöm halálát néztem végig. Pontosan tudtam, húsz perc után már nincs esély az életben maradásra. Aztán pár perc múlva telefonáltak is, hogy Tilu meghalt. Érthetően nem léptem pályára, felhívtam az édesanyámat, aki erős asszony, de a hír érthetően nagyon megviselte. Felöltöztem és hazamentem. A szemem előtt csak egy dolog lebegett: minél előbb a három gyerekem közelében legyek, akik megnyugvást adnak. Néztem az arcukat, sikerült is normális mederbe terelnem a gondolataimat. Úgy volt, aznap éjjel elindulok Magyarországra, de csak másnap keltem útra. Amikor a patológián megérintettem az öcsém kisimult arcát, megnyugodtan. Tudom, hogy már jó helyen van. Szép halála volt, ott hunyt el, ahol mindig szeretett lenni, a jégcsarnokban. Más kérdés, sajnos nagyon fiatalon ment el.

Rajz Tamás néhány éve települt vissza Erdélybe, vállalkozóként egyre sikeresebb. Három gyermeke született, a két nagyobb lány, a legkisebb pedig fiú, Tamáska. Hogy hokis lesz-e, azt majd az idő eldönti. Ha édesapja Magyarországra jön, mindig megnézi Áront, aki hátvédként szerepel. A Volánnak volt már Rajz nevű kapusa és csatára, védője még nem. Rajz Áron egy másik, szeredai születésű fiúval, Szabó Dáviddal alkot bekkpárt. Áron viheti tovább a családi hagyományokat.

Rajz Attilát Székesfehérváron, a Béla úti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Kétszáz méterre az öt éve elhunyt ifj. Ocskay Gábortól.