Ottó a tornaszobában - még mindig nem tudják, mi az ALS-esnek hitt fiú igazi baja

Mikor év elején találkoztunk, Ottó még fel tudta emelni a karját – most a speciális, modern, elektromos szék kezelőpaneljén nyugvó kézfején csak az ujjakban van elég erő, hogy megnyomják az előre, vagy hátra gurulást vezérelő gombot...

Az ünneplő csapatban (balról) Barabás Éva, Ottó édesanyja Kókusz kutyával és Ottó testvérével, Edinával, Iszkádi Erika, Illés Szabolcs csákvári polgármester, Pataki Zita - Ottó balján Szabó Kata és kisfia, Boti, akiért a Fuss, hogy léphessen jótékonysági futóakció tavaly létrejött.

Az időközben a harmincasok táborába átlépett fehérvári fiatalemberért sokan összefogtak: a Csákváron kezdeményezett és minden évben ott megrendezett Fuss, hogy léphessen! jótékonysági futóverseny idei „célszemélye” ő volt: érte futottak több százan, hogy a nevezésekből és edényi adományokból befolyó összeggel elősegítsék Ottó nagy vágyának megvalósulását: egy speciális, az ő állapotában a nélkülözhetetlen napi mozgást kiszolgáló tornaszobát, saját tervezésű eszközökkel. Ezeket mutatta meg a futást szervező csapatnak és azoknak a segítőknek, akik mellette álltak, hogy elérhesse a kitűzött célt.

Eljött Barabás Éva műsorvezető és Pataki Zita tévés időjós, akik a tavaszi jótékonysági futáson a színpadról bátorították a résztvevőket. Illés Szabolcs, Szabó Kata és Iszkádi Erika, akik magát az eseményt szervezték hónapokon keresztül, örömmel mesélték, hogy több, mint egymillió forint gyűlt össze a tornaeszközökre, amiket Ottó tervei alapján egy lakatos el is készített.

A sepciális tornaeszközt Ottó álmodta és tervezte meg, s egy lakatos készítette el Fotó: Koppán Viktor

Ottó rendszeresen edz, gyógytornász segíti ebben, emellett a masszázs fontos még, hogy egyre gyengülő izmai kondiban maradjanak valamelyest. A fiú annak ellenére csupa vitalitás, hogy mint mondja, ma ugyanott tart, mint évekkel ezelőtt, mikor az egész kezdődött. A villanyszerelőként dolgozó Ottó 2012-ben egyszer csak furcsa gyöngeséget vett észre, majd egyre nehezebben ment a járás, aztán minden hétköznapi cselekvés. Hiába vizsgálták sok helyen és sokszor. Ő maga sem hitte, hogy ALS-es beteg, hiába maradt rajta a diagnózis. Ám jelenleg senki sem tudja, pontosan milyen betegség támadta meg.

Édesanyja és a most pár hónapra hazaköltözött húga jelenti a legnagyobb segítséget, hiszen ma már a legkisebb napi rutintevékenységhez is támasz kell Ottónak. Neki egyébként sok terve van: egy sorstárssegítő közösségi internetes oldal létrehozásán fáradozik, hogy visszaadhassa a segítséget, amit ő kapott másoktól.