Sok helyen az asztal alatt adogatják körbe a só és borstartót, a konyhás nénik elnézőbbek

Épp a napokban látott napvilágot egy sokkoló fotó egy tál mosléknak is beillő burgonyás csicsókáról, amit az egyik békéscsabai menzán kapott lencsevégre egy anyuka, majd ezzel a szöveggel meg is osztotta: „Éhes gyerekek uborkát ettek kenyérrel, az elsősök sírtak. Megkóstoltam, büdös és undorító." Egy végzős középiskolás, Albert elmondta, náluk a menzakaja mindennapos téma, szerintük nagyon éles volt a váltás, és a reformot szörnyűségnek nevezte. Mások szerint is sokan otthagyják az ételt, mert nem eszik meg, ami nem úgy néz ki, mint az otthoni. Több menzás is megerősítette, vannak olyan diákok, akik fű alatt sótartót csempésznek be az ebédlőbe. Gimiseket, édesanyákat és pedagógusokat kérdeztünk a menzareformról.

– Van olyan étel, amin nem érezni, de sajnos sok olyan is akad, amit nagyon elront a só hiánya. Mostanában többen hagyják meg a kaját – kezdi a végzős diák, Albert, majd nevetve hozzáteszi, ő is csak azért eszik meg mindent a tányérról, mert farkasétvágya van, folyton éhes.

– A sótartó a tanári asztalon van, szóval nem tudom, hogy hivatalosan van-e. Egyik tanárom szívesen oda is adja, de a legtöbben csak a szabályra hivatkoznak. A konyhás nénik viszont mind jó fejek, mondják, hogy nyugodtan hozzunk magunknak sót, mert ők érzik magukat kellemetlenül, hogy sótlan kaját adnak nekünk – meséli Albert. A Telekibe járó Barbara is hasonlóképp vélekedik, hiányolja az ízeket.

Farkas Ferencné, a Vasvári iskola konyhás nénije a teljesen hétköznapinak látszó tarhonyával. Fotó: Koppán Viktor

– A tanári asztalon van só és bors is, mert a tanárok megízesíthetik az adagjukat, de mi hozzá se nyúlhatunk. Már régóta ismerjük a konyhás néniket, és mondtuk nekik is, hogy elég sótlan minden. Szegényeknek nagyon rossz, hogy nem ízlik a diákoknak a főztjük, de nem tehetnek semmit – mondta a diáklány. Az ugyancsak telekis György ugyan nem menzás, de volt már „szerencséje" ott ebédelni párszor: – Alapból csak kissé sózva eszem az ételeket de ez nekem is túlzás. Semmi ízük, és igen, többen is visznek magukkal sót az ebédlőbe – tette hozzá a 18 éves fiatalember.

Ezzel ellentétben, mintha éles határ húzódna a gimisek és az ovisok, bölcsisek véleménye között, a tanárok és a kisgyermekes anyukák elmondása alapján. Velük még talán könnyebb megismertetni a mérsékeltebb ízvilágot.

Egy kérdésünkre válaszoló édesanya, Földi Viktória lányai 3 és 6 évesek, és 90 százalékban megeszik a menzán eléjük tett ételt.

– Minden hozzáállás kérdése, a szülők szerepe óriási. Mi otthon is tudatosan étkezünk, az enyémek is esznek csokit, de széles spektrumú a választék. Azoknak a szülőknek, akik lázadnak, megnézném a hűtőjét! Ha a gyerek nem ismeri fel az egészséges ételeket, nem is akarja megkóstolni, viszont a „fujj, de undi!" megjegyzéseit meghallják azok is, akik megkísérelték volna. Ha pedig egy elkezdi, ugye tudjuk mi történik – mondta mosolyogva.

Kovács Katalin az István Király Általános Iskolában tanít, a kislánya bölcsődés. A tanárnő azt látja, nincs drasztikus változás, nem mondják le többen a menzai étkezést. Az alsósok megeszik az ebédet, a kislánya is imád enni, neki mindegy, mit adnak. Csak a paradicsomosat és a gyümölcsöset nem eszi meg, de ez nem a reform hibája. Szerinte inkább a pedagógusoknak hiányzik az íz, a gyerekeknek nem annyira.