Megmenekülhet a Vértes sűrűjében rejtőző titokzatos templomrom

Nevezhetjük Ley-vonalaknak, pozitív erőtérnek, akár szent térnek, de a lényeg: vannak helyek, ahol az ember szíve csordultig telik pozitív érzelmekkel. Ilyen lehengerlő erejű tér a Fejér és Komárom-Esztergom megye határán álló vértesszentkereszti egykori apátság is, ahol ugyan csak romokat lát az ember, de közben mintha a hatszáz év alatt itt élt összes szerzetes gondolata, érzelme is karonfogná a látogatót.

Fotó: Molnár Artúr

No de kezdjük az elején: a navigáció tudja, hol van Vértesszentkereszt. Csak éppen az útvonalat adja meg rosszul: – Maguk is GPS-szel jöttek, ugye? – teszi fel a kérdést enerváltan a bányaterület biztonsági őre. Aztán útbaigazít, mint ahogyan évek óta mindenkit, aki megpróbálja ezt a titokzatos helyet megtalálni: – Menjenek vissza hét-nyolcszáz métert, ott lesz jobbra egy aszfaltos út, sok kátyúval, na, azon menjenek, amíg eljutnak a szénszállító szalagig. Ott vezet fel az ösvény a romhoz. Ha szerencséjük van, a templom őrzője beengedi magukat.

Mivel mi a páratlan emléket kezelő Forster központ engedélyével érkezünk, a vértesszentkereszti remete, Henye Péter beenged minket. Sajnos, igaz a hír, miszerint a kolostor és az 1200-as évek elején épült gyönyörű román stílusú templom falai egyre csak repednek, így egy ideje le kellett lakatolni a kaput.

– Egészen tavalyig működött a márkushegyi bánya, az elmúlt évtizedekben 130 millió tonna szenet szedtek ki a templomtól alig egy-két kilométernyire. Gyakorlatilag elhordták a hegy lábát, most meg csodálkoznak, hogy jé, reped, mozog a templom? – mondja idegenvezetőnk, aki példásan rendben tartja a területet. A Vértesszentkereszt Alapítvány 2007 óta végzi ezt a munkát: – Amíg a romterület tele volt szeméttel, drogosok maradékaival, addig az egész senkit sem érdekelt, most meg tévéstábok, bloggerek próbálnak bejutni – teszi hozzá a hely őrzője, aki cseppet sem leplezi ezzel kapcsolatos véleményét. Ugyanakkor igazi idegenvezetést ad nekünk: az egykori sekrestyében pedáns rendben sorakoznak a kövek, ezeket nemrég sikerült visszaszerezni Nagymarosról, ahová restaurálásra kerültek, de aztán ebből nem lett semmi. A templom gyönyörű faragású köveit egyébként évszázadok óta csak hordták és hordták nagy buzgalommal, a környék számos templomában, de például az Esterházy család tatai kertjében is találhatunk innen származó faragványt.

Fotó: Molnár Artúr

A kolostor romjai felett ugyan végighúzódik a tető, de az egész láthatóan mozog, a gerendák össze-vissza állnak, Henye Péter több helyen alá is dúcolta a szerkezetet, hogy ne omoljon össze. Nincs segítője? – kérdezem. Lenne, de inkább megoldja egyedül. – jön a válasz.

A legimpozánsabb látványt kétségkívül a román templom helyreállított része nyújtja, amelyet még a nyolcvanas években készített el Sedlmayr János. Vezetőnk hozzáteszi, a férfit aztán megvádolták azzal, hogy a saját síremlékét építi. Állítólag 2002-ig folyt itt valamiféle kutatás, de aztán a romok egyedül maradtak a Vértes és a bánya ölelésében.

A végére hagytuk a jó hírt: a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ kérdésünkre azt válaszolta, megfelelő ütemben zajlik az állagmegóvó munkák megkezdésének előkészítése. A munkálatok során elkészül a védőtető, a vízelvezetés és tervben van a megcsúszott fal helyreállítása is. A szükséges javítások határidőre elkészülnek, ennek megfelelően reális a 2017-es nyitás. Úgy legyen!