2016.12.09. 14:02
Mókus a sarkvidéken - Benevezett egy háromszáz kilométeres kutyaszánhajtó túrára
Boros Balázs újabb kalandra készül, ezúttal szerelme nélkül. Kutyaszánra cseréli a biciklit és nekivág a sarkvidéknek.
Boros Balázs – vagy ahogy a legtöbben hívják, Mókus – egyik nagy kalandja nemrég ért véget.
A szerelmével, Fadgyas Enikővel tizenkét hónapig, folyamatosan bicikliztek. Ahogy arról mi is beszámoltunk, Magyarországról indulva egészen Szingapúrig jutottak egy kerek év alatt, miközben – mint az Élménykülönítmény tagjai – támogatókat toboroztak a Bátor Tábor megsegítésére.
Mókus, azonban újabb kalandra feni a fogát.
Fotó: Boros Balázs
A Fjällräven Polar kutyaszánhajtó túrát 1997-ben szervezték meg először.
A verseny érdekessége, hogy bárki, egy teljesen hétköznapi, a sarkvidékhez, kutyákhoz, hajtáshoz egyáltalán nem értő, városi ember is benevezhet, a világ bármely tájáról.
A túrán mindent biztosítanak a kiválasztottaknak: repülőjegyet, a teljes öltözetet, az étkezést (napi 3500-6000 kalóriát, a hideg és a munka miatt), a sátrakat, a hálózsákot, főzéshez szükséges eszközöket és persze a szánt, kutyákat, és ami a legfontosabb a szakértőket, a táv ugyanis nem kisebb, mint háromszáz kilométer.
– A túra előtt tartanak egy felkészítést és minden este van egy „eligazítás”. Két ország 2-2 résztvevőjét sorsolják össze, majd ez a négyes fogat – kiegészülve egy profi hajtóval – vág neki a napi távoknak. Mindenki a maga szánját hajtja, a saját kutyáiról gondoskodik, főzi meg a vacsoráját, tehát, ha letudtuk a távot, akkor sem lehet csak úgy bedőlni a sátorba. Háromszáz kilométer, öt nap, hat kutyussal, és rengeteg tanulási lehetőség. – ez kell nekem – magyarázza Balázs, amikor a motivációjáról kérdezem. Mint mondja, kiskora óta él benne a kalandor.
Fotó: Boros Balázs
– Ha látok egy kutyaszános filmet, vagy, ahogy emberek átkelnek a sivatagon, óceánokon, vitorláznak, vagy hegyeket másznak, ott bent dübörögni kezd valami, szaporábban ver a szívem, és befészkeli magát a kérdés a fejembe: Én vajon meg tudom csinálni? Nem a verseny hajt, nem akarok másnál jobb lenni, csak jobban megismerni, önmagamat, és azt, hogy mire vagyok képes - magyarázza a sokat látott túrázó, aki nem mellesleg pont megfelel a versenykiírásnak, ugyanis életében egyszer sem hajtott szánt, dolgozott kutyákkal vagy tapasztalta meg a teste az alaszkai, dermesztő hideget.
Hogy helyt áll-e, mindezek ellenére?
Mókus válasza egyértelmű, szemernyi kétely sincs benne: Biztosan!