Karsai Béla gyermekkori megérzése beigazolódott

Bakonyi István beszélgetős sorozatának vendégei általában a kulturális életből kerülnek ki, de a Királykút Emlékházban megfordult már orvos, politikus, egyéb közéleti szereplő is, akiket mindig a hétköznap látottnál kicsit más oldalukról igyekezett bemutatni a fehérvári irodalomtörténész. Persze, a kultúra felé is terelgetve a szót.

Így történt ez a sokak által tisztelt cégvezetővel, Karsai Bélával közös esten is, amelyen a jótékonyság felől közelítettek a kultúrához, művészethez. Előtte azonban a sok új arcot is felvonultató közönség megtudhatta, miként jutott el odáig a vendég, hogy mára egy 8 tag- és egy leányvállalatból álló, több száz főt foglalkoztató holdig vezetőjeként tartják számon.

Kiderült, hogy a cégvezető annak idején három másik társával megállapodott abban: egy meghatározott napon mindannyian beadják a felmondásukat, és létrehoznak egy céget. Ebből végül az lett, hogy csak Karsai Béla mondott föl, s vállalva a kockázatot, elkezdte saját útját járni. Mint elmondta, a műanyag-feldolgozó vállalkozás kisfaludi családi házuk udvarából nőtte ki magát, és mára már 70 ezer négyzetméteren dolgoznak.

Karsai Béla visszafogottan, érdekesen és meggyőzően beszélt (Fotó: Molnár Artúr)

Itt szóba került az, mely tulajdonságok nélkülözhetetlenek egy sikeres, jól működő vállalkozás létrehozásához: a cégvezető szerint lényeges, hogy az ember bírja, és jól tudja kezelni a bizonytalanságot. Fontos még a megbízhatóság, a kiszámíthatóság, és az, hogy a termék jó minőségű legyen.

Az eredményekből látszik: nála mindez egyben volt. S hogy milyen érdekes az élet, és mennyire érdemes a megérzésekre hallgatni, azt igazolja Karsai Béla egyik személyes története. Mint mesélte, keresztapja emlékeztette arra felnőttként: amikor 12 éves gyerekként együtt dolgozott vele a kertben, a kisfiú azt mondta keresztapjának: „Igazgató leszek egy nagyvállalatnál”. És valóban.

A cégvezető beszélt még a gyár bővüléséről, arról, hogy viszonylag sok női vezető van náluk, akikkel nagyon elégedett. A személyes vallomások sorában néhány életfilozófiai gondolat is elhangzott, így például az, egy kedves barátra utalva: „Egymás hibáit kell megszeretnünk” – s akkor könnyebb az együttélés, együttműködés is.

Megtudhattuk, hogy Karsai Béla egyik szenvedélye a repülés, harmincas éveiben tanult meg repülőt vezetni. Utána elhatározta: minden évben letesz valamilyen vizsgát. Mára ez már kevésbé fontos, viszont vannak egyéb tervei.

Mielőtt azonban ezeket elárulom, essék még szó a művészetpártoló tevékenységről. Karsai Béla támogatásának köszönhetően indult művésztábor Balatonszemesen, még az azóta elhunyt Kabáczy Szilárd fotóművész kezdeményezésére. E műhely igen jól működött egy darabig, a gondot az jelentette, amikor új vezetője és túl sok budapesti résztvevője lett. Ezt viszont Karsai Béla fehérváriként nem tartotta jónak, így a művésztábor megszűnt.

A cégvezető a tudományos élet szereplőinek patronálásából is kiveszi a részét, és meghatározó tagja a fehérvári Szent István-emlékérmet odaítélő kuratóriumnak is.

És hogy mit tervez majd, ha már felelősen másra bízta a cég vezetését? Például, beiratkozna a jogi egyetemre, vagy pszichológiát tanulna...