Gazdagítsuk belső világunkat!

Egyebek mellett erről is szó esett Freund Tamás előadásán. A Széchenyi-díjas neurobiológus, egyetemi tanár, akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia élettudományi alelnöke, az agykéreg működésének nemzetközi hírű tudósa volt legutóbb a vendég a Lajoskomáromi Történelmi Kör Egyesület estjén.

A professzor közvetlenül, tudósallűröktől mentesen osztotta meg gondolatait hallgatóságával, előadása az Agyhullámok - memória - kreativitás: Belső világunk és az információrobbanás hatásai címet viselte.

Sapere aude! - Merj tudni! A történelmi kör Horatius felszólítását választotta jelmondatának. Alapításuk óta, immár tizenkét éve ennek szellemében tevékenykednek: kiváló előadókat hívnak meg egy-egy estre, eszmét cserélnek, diskurálnak, ismereteket, tudást szereznek.

Agyunk képtelen alkalmazkodni az utóbbi száz év megnövekedett információmennyiségéhez. Az új technológiák előbbre viszik az emberiséget, de meg kell tanulni ezeket kezelni.

- A biológiai evolúció arról szól, ha egy fajnak megváltozik a környezete, ahhoz adaptálódik, és a jobban alkalmazkodó válik sikeresebbé. Az emberi agy is végigmegy ilyen folyamaton, de ezt nem évtizedekben, évszázadokban, hanem évezredekben, év tízezredekben mérik - fejtette ki Freund Tamás.

- Ma az információrobbanás, a telefon, a rádió, a televízió, a videó, az internet, a távjelenlét korszakát éljük. Mindez alig száz év alatt zajlott le, s az agy ilyen rövid idő alatt képtelen alkalmazkodni egy ennyire megváltozott információs környezethez.

Freund Tamás: Biológiailag lehetetlen, ezért nekünk, embereknek a viselkedésünkben kell adaptálódni Fotó: Archív (MTA)

Biológiailag lehetetlen adaptálódni - nekünk pedig ennek szellemében kell viselkednünk. A tudós feladata, hogy felhívja a figyelmet arra: komoly adaptációs nyomás nehezedik az emberi agyra, s csak akkor tudunk ellene védekezni, ha tudatában vagyunk az emberi társadalomban várható károkozás mértékének.

Terjednek a drogok, az alkoholizmus, a pszichiátriai és neurológiai betegségek - vette sorra az előadó. A kulturális örökség továbbadása egyre rosszabb hatásfokú. A társadalmi fejlődés torzszülött jelenségeket is produkál: ezek közé tartozik a terrorizmus, a vallási szekták, az elmagányosodás és az önzés. Az internetes kommunikáció rendkívül hatékony, de felváltja a személyes kapcsolatot, ezért gyakran kikapcsolja az érzelmeket. Lelki elsivárosodáshoz, személyiségtorzuláshoz, szellemi és fizikai leépüléshez vezethet.

Freund Tamás professzor a lehetséges kiutakra is rávilágított. Újra kell alakítani kisközösségeinket, be kell vonni belső világunkat agyunk tudattartalmának kialakításába. És egyúttal gazdagítani kell belső világunkat: művészeti neveléssel, katartikus élményekkel, aktív részvétellel az alkotó folyamatokban, értékteremtéssel, az erkölcsi, etikai oktatással, példaadással. S mindebben meghatározó a média felelőssége is.

Az alkotás, az értékteremtés közösségben a leghatékonyabb - húzta alá. Lehet az kóruséneklés, kamaramuzsikálás, színjátszó kör, tánc, néptánc, költői est, filmklub, művésztelep. És a csapatsportok!

Előadása végén Freund Tamás Kodály Zoltánt idézte: „A zene rendeltetése belső világunk jobb megismerése, felvirágozása és kiteljesedése. S ahol az emberi megismerés határait érjük, ott a zene még túlmutat rajtuk, olyan világba, melyet megismerni nem, csak sejteni lehet."

- Ha ezzel kezdjük, ezt az egészet nem is kellett volna végighallgatniuk - mosolyodott el végül a professzor.

A professzor a lélekről, a hitről, az agyról, az ateizmusról és az evolúcióról is szólt előadásán:

- Ha chipekből kapcsolunk össze egyre többet, egyszer eljutunk a számítógéphez, ami előbb-utóbb szintén kitermel magából egy elmét, ami majd az éterből visszahat, és programozza a gépet létrehozó chipek hálózatát. Ezért gondolom én, hogy az agyunk nem kitermeli, hanem befogadja az egyébként tér-idő dimenziókon kívül létező lelkünket. Az ateisták hite még nagyobb, mint az enyém, mert ők el tudják hinni, hogy az öntudatára ébredt emberi agy az ősrobbanással önmagából, önmagától és önmagáért keletkezett anyagi világ fejlődésének terméke lenne. Én ezt nem tudom elhinni, természettudományos bizonyítékaink pedig egyik álláspontra sincsenek.