Béndek Gábor dolgozott a benzinkúton, mikor lövés dördült

Az 55 éves Béndek Gábor sok nagy csatát megélt, él-sportolóként, kosárlabdázóként tizenöt évet töltött az élvonalban. A Videotonban, majd az Építőkben – a mostanság sikert sikerre halmozó Alba Fehérvár elődjében – szerepelt irányítóként, aztán edzősködni kezdett. Parázs, idegenbeli, győztes csaták után előfordult, hogy menekülniük kellett a vérmes, hazai drukkerek haragja miatt. De arra nem gondolt, hogy három évtizeddel később, a munkahelyén is menekülőre kell fognia a dolgot. Csütörtökön hajnalban szembenézett a halállal.

– A barátaim tudják, mi történt, mázlim volt. Történhetett volna másként is, ha jobban bepánikol a srác és nem a falba lő, hanem rám és a munkatársamra. Az élet megy tovább, a kút vezetése és a cég menedzsmentje segítik a történtek feldolgozását.

Béndek Gábor békés, nyugodt életet él, két nagy lánya van, valamint unokája, a kilenc hónapos Lizike a szeme fénye. Mutatja a közös fotót a kislánnyal, aki kajánul vigyorog nagyapja ölében. Béndek szabadidejében kosármeccseket vezet, valamint a Várpalotai Bányász NB II-es, férfi kézilabdacsapatának meccsein szpíkerkedik. Benzinkutasként két éve dolgozik, először Gárdonyban volt, másfél éve Velencén tevékenykedik. A hét közepéig teljes nyugalomban teltek napjai.

– Szeretem a munkámat, emberekkel foglalkozom, mindenkivel megtalálom a megfelelő hangnemet, se a munkáltatóimmal, se a vendégekkel nem kerültem soha konfliktusba. Az élsport megtanított az alkalmazkodásra, valamint arra, hogy csapatban gondolkozzak. Mindig mindenkinek megadtam a tiszteletet, és én is megkaptam. Ahogy a korábbi hónapokban, este 6-kor felvettem a munkát, kolléganőmmel, Vikivel a napi teendőket végeztük, nem történt semmi különös, éjszaka is nyugalom honolt a kúton.

Csütörtökön hajnalban a velencei és a Váli-völgyi (képünkön) kútnál is helyszíneltek a rendőrök
Fotó: Koppán Viktor

Aztán 3 óra 30-kor nyílt az ajtó, egy fiatal, fegyveres férfi lépett be, azonnal csőre töltött – a kattanás még most is előttem van -, s a vadászfegyverével kérdezés nélkül a levegőbe lőtt, majd a bevételt követelte. Soha nem felejtem el, ahogy kiabálta: „Add ide a pénzt, vagy megöllek benneteket!” Azonnal a pult mögé bújtam, a nálam másfél évtizeddel fiatalabb kolléganőmet lerántottam magammal a földre, és menekülni kezdtünk. Előbb a pult hátsó részébe másztunk, majd onnan egy konyhai előkészítőn, valamint a raktáron keresztül, a hátsó kijáraton keresztül rohantunk kifele, az autópálya melletti, mély árokban kerestünk menedéket.

A kúton rajtam és a kolléganőmön kívül senki nem volt, amikor a fiatalember belépett, bíztam abban, hogy jön valaki, aki a segítségünkre siet, de nem érkezett senki. Kamionok álltak ugyan a parkolóban, de a sofőrök aludtak. Menekülés közben hallottuk a fiatalember kérdését: „Hova mentek?” – kérdezte hangosan. Nem néztem vissza, csak futottam előre, húztam magammal Vikit, aki teljesen megdermedt. Életemben nem féltem ennyire, biztosra vettem, hogy a rabló hátba lő.

Szembenéztem a halállal, csak arra gondoltam, menekülni kell, valahogy túlélni ezt az egészet. Harminc métert tettünk meg a hátsó bejárattól a parkolón át az árokig, védtelenek voltunk, attól rettegtem, hogy eltalál. Az cikázott az agyamban, hogy az árokig el kell jutnunk. A fiú végül nem jött utánunk. Láttam, hogy a kolléganőm erősen vérzik, először nem tudtam, lövés érte, vagy valami más történt. Kiderült, hogy menekülés közben beverte az arcát, három foga letört. Nálam nem volt telefon, de ő hozta magával, az árokban fekve kértünk segítséget.

Béndek Gábor és az ő szeme fénye, a kilenc hónapos Lizike
Fotó: A család

Pár pillanat múlva a rabló nagy fékcsikorgással elhajtott a Balaton irányába az autópályán. Alig fél perc elteltével megérkeztek a rendőrök, akik biztosították a helyszínt.

– Akkor még nem tudtuk, hogy a lövöldöző távozott, stresszesek voltunk, el kellett telnie pár percnek, mire biztosak lehettünk abban, hogy megúsztuk. Aztán jött a kút vezetője, akit én hívtam fel, valamint a töltőállomást üzemeltető cég vezetői és a biztonsági szakemberek. A rendőröktől tudtuk meg, hogy ez volt már a negyedik kút, amit a fiú megkísérelt kirabolni, illetve ki is fosztott, csak tőlünk nem tudott pénzt elvinni. Valószínűleg meglepte, hogy azonnal menekülőre fogtuk. Úgy oktattak bennünket, hogy ilyen helyzetben oda kell adni a pénzt és megnyomni a pánikgombot, ez a cég központjában jelzi az ilyen helyzeteket.

Én a pénzt nem adtam oda, alighanem ez lephette meg a fiatalembert. Ahogy eldördült a lövés, azonnal arra gondoltam, futni kell. Mi az árokban vártunk, nem láttuk, hogy a shopban mi történik. Később, a kamerák felvétele alapján derült ki, hogy a kasszához nem nyúlt, két energiaitalt elvett a pultról és távozott. Később, a rendőrök említették, nagy mázlink volt. Azt is mondták, hogy ha eltalál, nem szenvedtem volna, olyan ereje volt ennek a vadászpuskának. Nem értettem az egészet, a férfi jól szituált volt, 18-20 év körülinek tűnt. Amikor eldördült a fegyver, arra gondoltam, terrorista, hétköznapi ember nem járkál ilyen karabéllyal.

A kora reggeli órákban még zajlott a kútnál a helyszínelés, a rendőrök kihallgatták Gábort és a kolléganőjét. Akkor jött a hír, hogy a rabló öngyilkos lett Fehérvár határában, a körforgalomban.

Béndek Gábor az éjszakai műszakot követő, szokásos szabadnapjait töltötte a hét végén, a megszokott menetrend szerint. Hétfőn munkába áll, ahogy eddig is. Az elmúlt néhány napban próbált pihenni, a kikapcsolódást a sport, a kosárlabda, a játékvezetés jelentette...