A csákvári Kádár Zoltán összesen 3612 kilométert gyalogolt a spanyol Santiago de Composteláig

A csákvári Kádár Zoltán 2016. május 9-én indult el a zarándokútjára, a cél Spanyolország volt, pontosabban Santiago de Compostela. Zoltán nem készült fel az útjára, nem gyalogolt előtte többet a szokásosnál, nem edzett, azt mesélte, úgy volt ezzel, vagy a győzelem, vagy a halál vár reá. Ebben az értelemben a csákvári zarándok győzött.

- A motivációm az istenkeresés és a megnyugvás volt. Pénz nélkül indultam el, hiszen az evangéliumban is azt mondja a mi Urunk, hogy aki az ő nevében indul útnak, nincs szüksége se tarisznyára, se élelemre. Ráadásul Isten eteti a madarakat, a mezők virágait, s úgy gondoltam, hogy ez rám is vonatkozik. Tehát középkori hittel indultam útnak, keresztes ruhában, és később ki is derült: igazam volt - kezdett bele élménybeszámolójába Zoltán.

Kádár Zoltán a 3612 kilométeres útja alatt rengeteg élménnyel gazdagodott. Hosszú és magányos fél évet töltött el, de: szebbnél szebb tájakat járt be, egy spanyol lovagrend tagja lett, Azt mesélte, hogy Isten közelségét is szüntelenül érezte az úton.

A zarándok mindvégig gyalogolt: Magyarország után Ausztria következett, egy bizonyos ponton még német földet is érintett, aztán visszatért az osztrákokhoz, onnan át Svájcba, majd Franciaországba vándorolt, végül Spanyolországba jutott el. Spanyol földön máig élnek templomos lovagok, velük is találkozott, és ők felvették Zoltánt a lovagrendjükbe. A zarándok a hosszú út alatt sosem esett kísértésbe, nem stoppolt, nem koldult. Mindig összehozta az élet olyanokkal, akik szívesen adtak neki élelmet vagy pénzt. Sőt, még a halállal is szembe kellett néznie az úton: majdnem kiszáradt, amikor egy napot egyetlen hüvelyknyi vízzel kellett kibírnia! Azt mondta, ez az eset megtanította arra, hogy neki még nem kell félnie a haláltól, mert az ő ideje nem most érkezett el.

Zoltán a hosszú utat igazoló zarándok-útlevelével Fotók: Kádár Zoltán, Laci Patrícia

A legmeghatározóbb pillanatról így mesélt Zoltán:

- Franciaországban egy kisbolt teraszán letelepedett mellém egy fiatalember, egész jót beszélgettünk két és fél órán át, annak ellenére, hogy nem volt tökéletes az angol nyelvtudása. A férfit nagyon megviselte az élet, amikor elköszöntünk, lényegében bevallotta nekem, hogy öngyilkos akart lenni aznap. Búcsúzásunkkor ezt mondta: „most már nem megyek el - hogy elmenjek". Nem sokkal ezután, amikor sétáltam a település egyik temploma felé, hirtelen rádöbbentem, mire is célzott a rossz angolságával. Akkor értettem meg, valójában mi történt. Akkor csaptam a homlokomra: „te jó Isten, én megmentettem egy ember életét." Nekem már ezért megérte a zarándokút.

Zoltán 2016. november 22-én ért az út utolsó állomására, a zarándokirodában is nagy szemekkel rácsodálkoztak, amikor kimondta: 3612 kilométert gyalogolt!

Zoltán végül tanáccsal is szolgált azok számára, akik úgy érzik, nincs más megoldás, csak a halál:

- Ha valaki tényleg szeretné eldobni magától az életet, feltétlenül adjon magának még egy esélyt, és induljon el egy zarándokútra. Vágjon bele bátran!