Már a második életüket élik - Szívtranszplantáltak találkozója Agárdon

Az agárdi üdülőben nemrég nagy molinók hívták fel a figyelmet arra a regionális találkozóra, amely a szívtranszplantáltaknak szólt, a Szív a Szívért Alapítvány szervezésében. Távolról meg sem mondaná az ember, hogy az itt vidáman asztaliteniszező, tollasozó, horgászó, csónakázó és beszélgető emberek új szívvel élik mindennapjaikat. Pedig ez a helyzet: a székesfehérvári Koncz Antal (Tóni) 25 éve újszíves, míg az alapítvány kuratóriumának titkára, Erdős Ferenc László 6 éve kapott új szívet. – Ideális esetben háromhavonta találkozunk egymással a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetben, amikor felülvizsgálatra megyünk. A napjainkat Balogh Orsolya főorvos „felügyelete" alatt éljük, míg Fülöp Angéla koordinátorként lesi minden szavunkat – beszél a mindennapokról Erdős László.

A képen balról jobbra: Fülöp Angéla ápoláskoordinátor, Koncz Antal újszíves, Balogh Orsolya főorvos és Erdős László újszíves, az alapítvány kuratóriumának titkára
Fotó: Szanyi-Nagy Judit

A mostani találkozó kötetlenül zajlott: a résztvevők megosztották egymással nyári élményeiket, horgásztak, motoros csónakkal szelték a Velencei-tó vizét, sőt, Tóni, valamint az abai Domonkos István vezénylésével szalonnás, kolbászos lecsót is készítettek. Előadást az éves találkozón szoktak tartani, amelyről júniusban lapunk is beszámolt. – A nyár elején a városházán láttak vendégül bennünket. Nem gondoltam volna, hogy Fejér megyétől, pontosabban Székesfehérvártól ekkora támogatást kapunk, nemcsak anyagi, de erkölcsi értelemben is – emlékezik vissza Erdős László.

Összetartó közösség az övék, nincsenek klikkek. Saját oldaluk van a közösségi médiában, ahol folyamatosan szorítanak – és persze tanácsot is adnak – az újonnan bekerült, akár még csak a listán várakozó tagoknak. Kellenek is a tanácsok, hiszen a második élet kifejezés teljes mértékben helytálló: a szívtranszplantáltaknak újra meg kell tanulniuk, mit szabad és mit nem. Elsődleges számukra a környezet maximális tisztasága, elkerülve a betegségeket, fertőzéseket. Sokan félre is értik az általuk viselt maszkot: ők ugyanis nem fertőznek, épp ellenkezőleg, a szívátültetettek tartanak attól, hogy elkapnak valamit a maszkot nem hordó embertömegtől. – Mi már nem vagyunk betegek – mondják többen is, hozzátéve: a műtét előtt voltak azok.

Lehetőség volt csónakázásra is
Fotó: Szanyi-Nagy Judit

Koncz Tóni 1992 januárjában első, majd 2013 áprilisában a második szívét kapta. – Vannak közöttünk fiatalok és idősebbek is, de többéves és friss ismeretségekről is beszélhetünk. Ha úgy adódik, szívesen átjárunk egymáshoz vendégeskedni – meséli a szoros kapcsolatról, amelyből az orvosok, gondozók sem maradnak ki. – Sokan vannak, akiknek az átültetés után született gyermekük, unokájuk, és megosztják velünk ezeket a történéseket. De rendszerint a kórházban ünnepeljük az „eredeti" és a második születésnapot is – meséli Orsolya és Angéla.

Az eltelt huszonöt év első húsz évében kevesebb transzplantáció volt, mint az elmúlt öt és fél esztendőben. Az élő transzplantáltak száma jelenleg 300 lélek körül mozog. Sosem feledkeznek meg az ismeretlen donorokról. – Felelősséggel tartozunk azért is, aki megtette ezt a felajánlást – mondja László, majd a mellkasára mutatva hozzáteszi: – Nekünk, szívtranszplantáltaknak közös a múltunk és a jelenünk. Az itt dobogó szív köt össze bennünket.