2015.07.27. 14:46
Az edző, Dzunic Branislav optimistán várja az augusztusi kezdést
Székesfehérvár – A felkészülés augusztus 12-én kezdődik, de Dzunic Branislav, a TLI Alba Fehérvár edzője már egyre több időt tölt a Gáz utcában.
Egyeztet, tárgyal, tervezget. Pár mondatot vált Matus Gáborral és Dávid Kornéllal a Vodafone Sportcentrum alulájában, közben folyamatosan csörög a telefonja. Hol szerbül, hol magyarul cseveg.
– Az utánpótlás válogatott mindkét, múlt heti, Szlovénia ellen mérkőzését megtekintette a Vodafone Sportcentrumban. Nyaralás helyett ennyire érdekli az utánpótlás kosárlabda?
– Minden érdekel, ami a palánkok világával kapcsolatos. Amúgy volt nyaralás is, három hetet töltöttem, a családdal az Adrián, Horvátországban és Montenegróban. Az egyik legszebb hely a világon. Belgrádban születtem, anyukám rokonsága montenegrói, természetesen őket is meglátogattuk Ulcinjban. Gyerekkoromban minden nyarat Montenegróban töltöttem, soha nem felejtem el azokat a pillanatokat. Visszatérve a kosárlabdára, nem csak Fehérváron tekintem meg az utánpótlás összecsapásokat, vasárnap U18-as meccset néztem Ausztriában, Fürstenfeldben, ott került sor a Magyarország–Luxemburg találkozóra. Igyekszem nyitott szemmel járni, hátha találok olyan tehetséget, aki néhány év múlva a felnőtt csapatunkban szerepelhet.
Dzunic Branislav bajnokot és kupagyőztest formált az Albából, ismét sikeres csapatot akar építeni
Fotó: Molnár Artúr
– Talált?
– Egy meccsből messzemenő következtetéseket levonni nem lehet. Vannak tehetséges játékosok Magyarországon, akiket, mi edzők – természetesen magamat is ide sorolom –, szépen el tudunk rontani. A fehérvári U16-os találkozókon is láttam olyan fiatalokat, akikből lehetnek kosárlabdázók.
– Visszatérve az albás felnőtt csapatra. Augusztus közepén kezdik a felkészülést. Milyen előjelekkel várja a munkát?
– Lassan zajlanak az események. A kétéves szerződést júniusban írtam alá, nagy reményekkel tértem vissza. Két évet töltöttem Pakson, két érem, egy bajnoki ezüst és egy bronz, és egy kupabronz volt a mérleg. Amit vállaltam, azt teljesítettem, úgy kezdtem a munkát az atomvárosban, hogy aranyakat akarok nyerni ott is. Az első évben jobb volt a Szolnok, a második évben pedig a Kecskemét is, de a második és a harmadik hely is szép eredmény. Fehérváron is az a cél, hogy visszatérjünk a dobogóra. Kicsit késésben vagyunk, a klub szerkezetében változások történtek, a folyamatok lassabban zajlanak. De nem vagyunk elkésve.
– A keret a tavalyihoz képest jelentősen átalakul. E tekintetben hol tartanak?
– Öt felnőtt játékosunk van, a riválisoknak sokkal több. Simon, Tóth, Supola, Markovic, Csorvási a miénk, ez nyilvánvalóan nagyon kevés. Markovic magyar állampolgársággal rendelkezik, ami könnyebbség. A keretben négy-öt külföldivel számolunk, a klub néhány utánpótlás korú játékosa is velük kezdi a felkészülést. Bízom abban, hogy sikerül őket a felnőtt keretben is használnunk, valamint más kluboktól is szeretnénk szerződtetni fiatal tehetségeket. Légiósok tekintetében minden posztra van kiszemeltünk, döntően a tengerentúlról. A felkészülést tíz játékossal kezdjük, augusztus közepén külföldivel valószínűleg még nem rendelkezünk, de olyan magyarokkal már igen, akikre a folytatásban számíthatunk. Szeptember elejére, közepére szeretném, ha kialakulna a végleges keret, a felkészülési tornákon jó lenne a komplett csapattal részt venni. Nagyváradon kezdünk szeptember 11-12-13-án, utána 24-25-én mi rendezünk tornát, közben is folyamatosan vívunk edzőmeccseket. A tervek szerint 10-12 összecsapást vívunk a szezonkezdésig. Ami biztos, október 3-án kezdjük a bajnokságot. Még nem tudni, mikor kerül sor a sorsolásra.
– A bemutatkozó sajtótájékoztatóján a négy közé jutást említette. Mit gondol, kik lesznek a riválisok?
– Ez még túl korai. Látható, hogy mindenki igyekszik erősíteni. A Szolnok erős lesz és a Körmend is biztosan jobb, mint tavaly. Kiegyenlített küzdelem várható. A Körmend konkrét ajánlattal keresett meg, de a fehérváriakat választottam, Halm Rollanddal tárgyalnunk és gyorsan megállapodtunk. Itt akarok ismét sikeres csapatot építeni. Fehérváron élünk a családdal, természetesen én is szeretem a várost, a nejem pedig különösen. Ő azt mondta, ha hívnak vissza az Albához, el kell fogadni az ajánlatot.