Romantikus rajongás

A Turner és Itália című tárlat időrendben mutatja be a festő Itáliához fűződő tájképeit, amelyek szemlélését és megértését segítik az életrajzi adalékok. Turner Londonban született 1775-ben. Apja borbély volt, s a kamasz fiú első rajzait az apa üzletének kirakatába kitéve árulták. A szakmai siker korán utolérte, 18 évesen már saját stúdiója volt, 27 éves korában pedig a Királyi Akadémia teljes értékű tagjává választották. A nyolc egységre tagolt tárlat az 1790-es évek végének londoni tanulmányaitól kezdve, amikor Turner a korábbi utazók munkáival ismerkedett, egészen legutolsó alkotói korszakának remekműveiig vonultatja fel az alkotásokat. A festő ifjú kora óta csodálta Itália kultúráját, kiállításokra, aukciókra járt, műgyűjtők otthonait látogatta. Módszeresen és alaposan készült az Itáliával való találkozásra: italianizáló mesterek munkáit, antik szerzők írásait és a római irodalmat tanulmányozta. Előre elképzelte Itáliát, évekig a fantáziájában élt, mielőtt valaha is látta volna. Micsoda kitartó rajongás az angol művésztől! Az első találkozás 1802-ben történt, amikor eljutott Aostába, majd az igazi felfedezésre 1819-20-ban kerülhetett sor. Hat hónapos, Torino, Milánó, Velence, Bologna, Róma városokon át vezető útja során 23 darab vázlatfüzetet rajzolt tele, minden fényt, színt és élményt magába szívott. Az 1819-40 közötti időszakban többször is megcsodált mediterrán táj színei és fényei új távlatokat nyitottak Turner művészetében. Angol vonatkozású tájképeit is az olasz napfény ragyogta be. Bár Rómát alaposabban tanulmányozta, velencei képeit szélesebb körben ismerik és szeretik, pedig Turner összességében csak néhány hetet töltött ott. Gyalog és gondolán fedezte fel a várost, megörökítette a leghíresebb látnivalókat. Ez azonban korántsem volt számára elég, a háztetőkről éjszakai tanulmányokat is készített. A csodálatos város ihlette, fénnyel telített akvarelljei és késői befejezetlen színvázlatai manapság különösen népszerűek, hiszen a szemlélő az absztrakt festészet előzményeit fedezheti fel bennük.

A Budapesten először látható önálló Turner-kiállítás ugyan nem a legismertebb képekből válogat, cserébe azonban megismerhetjük azt a folyamatot, ahogyan a romantikus tájképfestő az impresszionizmus előfutárává érett. A képeket nézve megérint bennünket az az odaadó rajongás, amivel Turner Itália felé fordult. Az alkotásokból sugárzik afelett érzett öröme, hogy az élmény cseppet sem múlta alul a várakozását, azt kapta, amire számított, sőt, még annál is többet.