K. E. meg a női szívek

És csak óvatosan bírálni... - jegyezte be az író az Ezer és három című könyvbe, amelyet e sorok (vélhetőleg kritikusi hajlamú) szántója tett dedikálásra elébe. Kukorelly Endre legutóbbi, a Kalligram kiadónál megjelent regényéről van szó, amely a megjelenéstől eltelt rövidke időre gondolva valóban olyannak tűnhet fel, mint az éppen elengedett kezű, útjára bocsátott legkisebb gyerek. Nos, bírálat itt és most nem is lesz, illetve az olvasók felől nyilván folyamatban van. Szóljunk viszont a pénteki, Möbius kávéházbeli rendezvényről, a kiadó vidékjáró, a Könyv utóélete című beszélgetős sorozatáról, amelynek első fehérvári vendége éppen Kukorelly volt az Ezer és három kapcsán. S aki frissen csapongva, az érdeklődést leülni sohasem hagyóan beszéltette az egyébként is kommunikatív szerzőt: Mészáros Sándor irodalomtörténész, a Kalligram folyóirat főszerkesztője.

- Kukorelly az, aki időről időre megújítja az irodalmi nyelvet - mutatta be Mészáros beszélgetőtársát. - S ma az irodalomban az számít, aki újít. Kukorelly úgy ír, ahogy az emberek beszélnek az utcán. (Ezt bizonyítandó a szerző később fel is olvasott egy hosszabb részt a regényből.)

A diskurzus azzal nyitott, provokatív mű-e az Ezer és három, amely - Tolsztoj: Anna Karenina című, Kukorelly által igen nagyra becsült regénye köré szőve - sajátságos nő-férfi kapcsolatkritika, erőteljes viszony és testiségábrázolással, s így a kortárs honi prózában még mindig szokatlan. Miért választotta a fejjel a falnak menést? - szólt a nem kevésbé provokatív irodalomtörténészi kérdés.

- Ennek a könyvnek a gondolata a Tündérvölgy írása alatt jutott eszembe - válaszolt az író - , a férfi-nő relációkat akartam jobban kifejteni. A kortárs irodalom kezdődő feminista ága nekem is ugrott a nyelvezet miatt. Pedig most is borzasztó és mimóza magánember vagyok - de íróként ez nem érdekel, illetve nem foglalkozom vele -, azt írom, ami jön, ami az eszembe jut. De ahogy más könyveim, ez is folyamatosan a fejemre van olvasva, hogy ezek a benne szereplő, számokkal jelölt nők biztosan mind az én csajaim voltak. Pedig az egésznek a fele sem igaz.

- No de miért számokkal jelölted a nőket? - replikázott Mészáros. - Mert ez azért irritáló, érthetően...

- Már a dolog kitalálásánál éreztem, hogy ebből csak gond lesz. Neveket kell a számok mögé érteni természetesen, de hogy hangzott volna, hogy Éva12, vagy Éva28? És igen, van egy kis számmániám is: az 1003 például, mint szám, nekem nagyon tetszik.

- A regény alcíme: avagy a nőkben rejlő cím. De hol van itt szó a női szívről, Endre?

- Csak arról van, Sanyi.

- Akkor más: a testiség három bevett leírási formájából miért választottad az obszcént?

- Nem feltétlenül obszcenitás ez, egyszerűen a nevükön vannak nevezve a dolgok. A koncepcióm az volt, hogy az Anna Kareninára írom rá a regényt, de nem tetszett, ahogy a Tolsztoj-mű a testről, a testiségről beszél, vagyis nem beszél, mert egyáltalán nincs benne ilyesmi. Azt hiszem, én már elég öreg vagyok ahhoz, hogy megengedjem magamnak, úgy írjak és beszéljek, ahogy nekem az kell...

A beszélgetés néhány közönségkérdést megelőzően oda kanyarodott végül, hogy az író - s egyben a magánember - nemrég rájött, egész hátralévő életében ezeket a bogozhatatlan női-férfi viszonyokat szeretné kicsomózni, puzzle-szerűen kirakosgatni szóban és írásban. Végül levezetőkörként felolvasott a Samunadrág című gyerekverskötetéből néhány oldott és kedves szerzeményt.

A Szépírók Társasága

A könyv utóélete című irodalmi sorozatát vidéki helyszínekre viszi, hogy hónapról hónapra újabb kortárs alkotással ismertesse meg az olvasóközönséget. Minden hónap második péntekjén kerül sor e programokra, így Kukorelly Endre után szeptemberben még Kornis Mihállyal hallhatnak hasonló beszélgetést az érdeklődők, majd két Vilmos - Csaplár és Csányi - lesz egy-egy pénteki diskurzus alanya. Az első négy kalligramos írót egyébként más kiadóktól is követik majd. A Möbius pince a továbbiakban nem csak irodalmi, de színházi produkcióknak is otthont ad.