A látszat mindig csal

A történet két ember (látszólag) véletlen találkozásáról szól. Zoli és Eszter összefutnak egy parkban, később a lakásban folytatják a csevelyt, amikor is megjelenik a lány meglehetősen öntörvényű bátyja, Gábor. Amit már sejtettünk, ekkor már valósággá válik: itt senki nem az, aminek látszik, aminek mutatja magát. A látszat itt nem néha, hanem majdnem mindig csal. A rengeteg szövegelés mögött pedig megbújik egy másik cselekmény, az, ami igazán fontos a történetben és a szereplők életében, és ez tényleg érdekessé teszi a dramaturgiát. A sztori, a kanyarodó szálak tulajdonképpen pszichothrillerbe futnak, amelynek részletei végül illeszkednek, összeáll a kép.

A Köntörfalak jó rajtot vesz, Dyga Zsombor rendező láthatóan-érezhetően hatalmas energiákat fektetett abba, hogy a dialógok ne csikorogjanak jó magyar módra, és azt is észben tartotta - amit máshol ősidőktől óta tudnak -, hogy a vágás egyike a film legfontosabb munkálatainak. Leköti tehát a figyelmünket a történet, örömmel állapítjuk meg, hogy a főszereplőt, Zolit játszó Elek Ferenc milyen érett és kidolgozott alakítást nyújt. Azt is, hogy Tompos Kátya (Eszter) méltó partnere, játéka természetes, grimaszai nem túlzóak. Rába Roland (Gábor) teljesítményében sem találunk kivetnivalót, sőt, túlzásokra csábító szerepe ellenére hármójuk közül gyakran ő a legmeggyőzőbb. Ám egy pontnál hirtelen önálló életet kezd élni a forgatókönyv. A szinte patikamérlegen adagolt drámai fordulatok mindig más és más zsánerbe fordítják a sztorit, ám sokkal nagyobb baj ennél, hogy hiteltelenítik a mesét. Egy amerikai paródia jut eszembe, ahol egykor mindenki találkozott mindenkivel vagy sorsa súrolta a többiekét. Ez a túlzott akarás gyengíti a Köntörfalakat, amely még ennek ellenére is ütősebb a honi átlagnál.

A történet két ember (látszólag) véletlen találkozásáról szól. Zoli és Eszter összefutnak egy parkban, később a lakásban folytatják a csevelyt, amikor is megjelenik a lány meglehetősen öntörvényű bátyja, Gábor. Amit már sejtettünk, ekkor már valósággá válik: itt senki nem az, aminek látszik, aminek mutatja magát. A látszat itt nem néha, hanem majdnem mindig csal. A rengeteg szövegelés mögött pedig megbújik egy másik cselekmény, az, ami igazán fontos a történetben és a szereplők életében, és ez tényleg érdekessé teszi a dramaturgiát. A sztori, a kanyarodó szálak tulajdonképpen pszichothrillerbe futnak, amelynek részletei végül illeszkednek, összeáll a kép.

A Köntörfalak jó rajtot vesz, Dyga Zsombor rendező láthatóan-érezhetően hatalmas energiákat fektetett abba, hogy a dialógok ne csikorogjanak jó magyar módra, és azt is észben tartotta - amit máshol ősidőktől óta tudnak -, hogy a vágás egyike a film legfontosabb munkálatainak. Leköti tehát a figyelmünket a történet, örömmel állapítjuk meg, hogy a főszereplőt, Zolit játszó Elek Ferenc milyen érett és kidolgozott alakítást nyújt. Azt is, hogy Tompos Kátya (Eszter) méltó partnere, játéka természetes, grimaszai nem túlzóak. Rába Roland (Gábor) teljesítményében sem találunk kivetnivalót, sőt, túlzásokra csábító szerepe ellenére hármójuk közül gyakran ő a legmeggyőzőbb. Ám egy pontnál hirtelen önálló életet kezd élni a forgatókönyv. A szinte patikamérlegen adagolt drámai fordulatok mindig más és más zsánerbe fordítják a sztorit, ám sokkal nagyobb baj ennél, hogy hiteltelenítik a mesét. Egy amerikai paródia jut eszembe, ahol egykor mindenki találkozott mindenkivel vagy sorsa súrolta a többiekét. Ez a túlzott akarás gyengíti a Köntörfalakat, amely még ennek ellenére is ütősebb a honi átlagnál.

A Köntörfalak jó rajtot vesz, Dyga Zsombor rendező láthatóan-érezhetően hatalmas energiákat fektetett abba, hogy a dialógok ne csikorogjanak jó magyar módra, és azt is észben tartotta - amit máshol ősidőktől óta tudnak -, hogy a vágás egyike a film legfontosabb munkálatainak. Leköti tehát a figyelmünket a történet, örömmel állapítjuk meg, hogy a főszereplőt, Zolit játszó Elek Ferenc milyen érett és kidolgozott alakítást nyújt. Azt is, hogy Tompos Kátya (Eszter) méltó partnere, játéka természetes, grimaszai nem túlzóak. Rába Roland (Gábor) teljesítményében sem találunk kivetnivalót, sőt, túlzásokra csábító szerepe ellenére hármójuk közül gyakran ő a legmeggyőzőbb. Ám egy pontnál hirtelen önálló életet kezd élni a forgatókönyv. A szinte patikamérlegen adagolt drámai fordulatok mindig más és más zsánerbe fordítják a sztorit, ám sokkal nagyobb baj ennél, hogy hiteltelenítik a mesét. Egy amerikai paródia jut eszembe, ahol egykor mindenki találkozott mindenkivel vagy sorsa súrolta a többiekét. Ez a túlzott akarás gyengíti a Köntörfalakat, amely még ennek ellenére is ütősebb a honi átlagnál.

A Köntörfalak jó rajtot vesz, Dyga Zsombor rendező láthatóan-érezhetően hatalmas energiákat fektetett abba, hogy a dialógok ne csikorogjanak jó magyar módra, és azt is észben tartotta - amit máshol ősidőktől óta tudnak -, hogy a vágás egyike a film legfontosabb munkálatainak. Leköti tehát a figyelmünket a történet, örömmel állapítjuk meg, hogy a főszereplőt, Zolit játszó Elek Ferenc milyen érett és kidolgozott alakítást nyújt. Azt is, hogy Tompos Kátya (Eszter) méltó partnere, játéka természetes, grimaszai nem túlzóak. Rába Roland (Gábor) teljesítményében sem találunk kivetnivalót, sőt, túlzásokra csábító szerepe ellenére hármójuk közül gyakran ő a legmeggyőzőbb. Ám egy pontnál hirtelen önálló életet kezd élni a forgatókönyv. A szinte patikamérlegen adagolt drámai fordulatok mindig más és más zsánerbe fordítják a sztorit, ám sokkal nagyobb baj ennél, hogy hiteltelenítik a mesét. Egy amerikai paródia jut eszembe, ahol egykor mindenki találkozott mindenkivel vagy sorsa súrolta a többiekét. Ez a túlzott akarás gyengíti a Köntörfalakat, amely még ennek ellenére is ütősebb a honi átlagnál.