Vérgraffiti a képtárban

Tény, Istvan Kantor, vagy ahogy világszerte híressé, sőt hírhedtté vált - Monty Cantsin - finoman szólva megosztja a közönséget, amióta csak megalapította a neoizmust - az antiművészeti álmozgalmat - és a 70-es évek végén elindította a Neoista Kulturális Összeesküvést. Azóta is különböző akciókkal, performanszokkal, hang- és videomunkákkal, graffiti stílusú vérfestményekkel irányítja magára a figyelmet. Kantor korai munkái, tárgyai a 90-es évek végén a fehérvári múzeum raktárába kerültek. Most ebből a Kantor-archívumból és újabb munkákból - video-installációkból, plakátokból - áll össze a két helyszínen látható kiállítás. Kantor eltemette a családját, felszámolta a pesti lakást, a surányi házat, és a hagyaték darabjait a maga sajátos módján összerendezve készített installációt az Új Magyar Képtárban. A maga sajátos módján - hiszen Kantornál a sufni a mennyekbe száll, az elveszett ház fürdőszoba-ablakának zsalugátere elvérzik, az egyik családtag festményeiből, parókáiból halálkultusz trilógia lesz... A kiállítás nem követ kronológiát, inkább újrakevert változatban mutatja be Kantor művészi kísérleteit.

Kantor, a forradalmár öntörvényűen, pimaszul kezel mindent: híres versekből készít parafrázist, iróniával kérdőjelez meg mindent, ami a kánon szerint értéknek tekintendő, nála átértékelődik halál és élet, a szexualitás. A szabadság és a szabadosság, a gátlás nélküli szókimondás terepe ez a kiállítás: ez sok szempontból szórakoztató is. Kantor persze főleg akcióművész: ezért a megnyitó kísérőprogramjaként performansznak lehettünk tanúi, Kantor és a testével közreműködő Eszter Jagica révén. Pontosan felépített produkciót láttunk, amelynek során a forradalmárnak öltözött neoista minden teremben más-más antiművészeti akcióval szolgált. A harmadik teremben kezdett sokkolóvá válni a performansz: amikor Kantor vért vett magától, a vér pedig egy gázrezsóra folyt, a látvány és különös szag miatt többen menekülőre fogták, így nem láthatták a helyszínen születő vérgraffitit .

Hogy mindez művészet-e? Fogalmunk sincs, de tény: sokkoló, felkavaró és olykor viszolyogtató. A tűréshatár mindenkinél más és más. Gyengébb idegzetűeknek nem ajánljuk a tárlatot, de azoknak, akik kíváncsiak és elég nyitottak a kortárs művészet bizarrabb irányaira, úgy gondoljuk, látniuk kell ezt is. Kantor mindenütt megosztja a közönséget. Idei, lengyel turnéja viharos érdeklődést keltett a fiatalok körében. Amikor pedig 2003-ban állami kitüntetést kapott Kanadában, az egyik vezető lap így írt: "Kántor István főkormányzói díja annyi, mintha Osama bin Laden kapta volna a béke Nobel-díjat." Hát igen: ízlések és pofonok...

Tény, Istvan Kantor, vagy ahogy világszerte híressé, sőt hírhedtté vált - Monty Cantsin - finoman szólva megosztja a közönséget, amióta csak megalapította a neoizmust - az antiművészeti álmozgalmat - és a 70-es évek végén elindította a Neoista Kulturális Összeesküvést. Azóta is különböző akciókkal, performanszokkal, hang- és videomunkákkal, graffiti stílusú vérfestményekkel irányítja magára a figyelmet. Kantor korai munkái, tárgyai a 90-es évek végén a fehérvári múzeum raktárába kerültek. Most ebből a Kantor-archívumból és újabb munkákból - video-installációkból, plakátokból - áll össze a két helyszínen látható kiállítás. Kantor eltemette a családját, felszámolta a pesti lakást, a surányi házat, és a hagyaték darabjait a maga sajátos módján összerendezve készített installációt az Új Magyar Képtárban. A maga sajátos módján - hiszen Kantornál a sufni a mennyekbe száll, az elveszett ház fürdőszoba-ablakának zsalugátere elvérzik, az egyik családtag festményeiből, parókáiból halálkultusz trilógia lesz... A kiállítás nem követ kronológiát, inkább újrakevert változatban mutatja be Kantor művészi kísérleteit.

Kantor, a forradalmár öntörvényűen, pimaszul kezel mindent: híres versekből készít parafrázist, iróniával kérdőjelez meg mindent, ami a kánon szerint értéknek tekintendő, nála átértékelődik halál és élet, a szexualitás. A szabadság és a szabadosság, a gátlás nélküli szókimondás terepe ez a kiállítás: ez sok szempontból szórakoztató is. Kantor persze főleg akcióművész: ezért a megnyitó kísérőprogramjaként performansznak lehettünk tanúi, Kantor és a testével közreműködő Eszter Jagica révén. Pontosan felépített produkciót láttunk, amelynek során a forradalmárnak öltözött neoista minden teremben más-más antiművészeti akcióval szolgált. A harmadik teremben kezdett sokkolóvá válni a performansz: amikor Kantor vért vett magától, a vér pedig egy gázrezsóra folyt, a látvány és különös szag miatt többen menekülőre fogták, így nem láthatták a helyszínen születő vérgraffitit .

Hogy mindez művészet-e? Fogalmunk sincs, de tény: sokkoló, felkavaró és olykor viszolyogtató. A tűréshatár mindenkinél más és más. Gyengébb idegzetűeknek nem ajánljuk a tárlatot, de azoknak, akik kíváncsiak és elég nyitottak a kortárs művészet bizarrabb irányaira, úgy gondoljuk, látniuk kell ezt is. Kantor mindenütt megosztja a közönséget. Idei, lengyel turnéja viharos érdeklődést keltett a fiatalok körében. Amikor pedig 2003-ban állami kitüntetést kapott Kanadában, az egyik vezető lap így írt: "Kántor István főkormányzói díja annyi, mintha Osama bin Laden kapta volna a béke Nobel-díjat." Hát igen: ízlések és pofonok...

Kantor, a forradalmár öntörvényűen, pimaszul kezel mindent: híres versekből készít parafrázist, iróniával kérdőjelez meg mindent, ami a kánon szerint értéknek tekintendő, nála átértékelődik halál és élet, a szexualitás. A szabadság és a szabadosság, a gátlás nélküli szókimondás terepe ez a kiállítás: ez sok szempontból szórakoztató is. Kantor persze főleg akcióművész: ezért a megnyitó kísérőprogramjaként performansznak lehettünk tanúi, Kantor és a testével közreműködő Eszter Jagica révén. Pontosan felépített produkciót láttunk, amelynek során a forradalmárnak öltözött neoista minden teremben más-más antiművészeti akcióval szolgált. A harmadik teremben kezdett sokkolóvá válni a performansz: amikor Kantor vért vett magától, a vér pedig egy gázrezsóra folyt, a látvány és különös szag miatt többen menekülőre fogták, így nem láthatták a helyszínen születő vérgraffitit .

Hogy mindez művészet-e? Fogalmunk sincs, de tény: sokkoló, felkavaró és olykor viszolyogtató. A tűréshatár mindenkinél más és más. Gyengébb idegzetűeknek nem ajánljuk a tárlatot, de azoknak, akik kíváncsiak és elég nyitottak a kortárs művészet bizarrabb irányaira, úgy gondoljuk, látniuk kell ezt is. Kantor mindenütt megosztja a közönséget. Idei, lengyel turnéja viharos érdeklődést keltett a fiatalok körében. Amikor pedig 2003-ban állami kitüntetést kapott Kanadában, az egyik vezető lap így írt: "Kántor István főkormányzói díja annyi, mintha Osama bin Laden kapta volna a béke Nobel-díjat." Hát igen: ízlések és pofonok...

Kantor, a forradalmár öntörvényűen, pimaszul kezel mindent: híres versekből készít parafrázist, iróniával kérdőjelez meg mindent, ami a kánon szerint értéknek tekintendő, nála átértékelődik halál és élet, a szexualitás. A szabadság és a szabadosság, a gátlás nélküli szókimondás terepe ez a kiállítás: ez sok szempontból szórakoztató is. Kantor persze főleg akcióművész: ezért a megnyitó kísérőprogramjaként performansznak lehettünk tanúi, Kantor és a testével közreműködő Eszter Jagica révén. Pontosan felépített produkciót láttunk, amelynek során a forradalmárnak öltözött neoista minden teremben más-más antiművészeti akcióval szolgált. A harmadik teremben kezdett sokkolóvá válni a performansz: amikor Kantor vért vett magától, a vér pedig egy gázrezsóra folyt, a látvány és különös szag miatt többen menekülőre fogták, így nem láthatták a helyszínen születő vérgraffitit .

Hogy mindez művészet-e? Fogalmunk sincs, de tény: sokkoló, felkavaró és olykor viszolyogtató. A tűréshatár mindenkinél más és más. Gyengébb idegzetűeknek nem ajánljuk a tárlatot, de azoknak, akik kíváncsiak és elég nyitottak a kortárs művészet bizarrabb irányaira, úgy gondoljuk, látniuk kell ezt is. Kantor mindenütt megosztja a közönséget. Idei, lengyel turnéja viharos érdeklődést keltett a fiatalok körében. Amikor pedig 2003-ban állami kitüntetést kapott Kanadában, az egyik vezető lap így írt: "Kántor István főkormányzói díja annyi, mintha Osama bin Laden kapta volna a béke Nobel-díjat." Hát igen: ízlések és pofonok...

Hogy mindez művészet-e? Fogalmunk sincs, de tény: sokkoló, felkavaró és olykor viszolyogtató. A tűréshatár mindenkinél más és más. Gyengébb idegzetűeknek nem ajánljuk a tárlatot, de azoknak, akik kíváncsiak és elég nyitottak a kortárs művészet bizarrabb irányaira, úgy gondoljuk, látniuk kell ezt is. Kantor mindenütt megosztja a közönséget. Idei, lengyel turnéja viharos érdeklődést keltett a fiatalok körében. Amikor pedig 2003-ban állami kitüntetést kapott Kanadában, az egyik vezető lap így írt: "Kántor István főkormányzói díja annyi, mintha Osama bin Laden kapta volna a béke Nobel-díjat." Hát igen: ízlések és pofonok...

Hogy mindez művészet-e? Fogalmunk sincs, de tény: sokkoló, felkavaró és olykor viszolyogtató. A tűréshatár mindenkinél más és más. Gyengébb idegzetűeknek nem ajánljuk a tárlatot, de azoknak, akik kíváncsiak és elég nyitottak a kortárs művészet bizarrabb irányaira, úgy gondoljuk, látniuk kell ezt is. Kantor mindenütt megosztja a közönséget. Idei, lengyel turnéja viharos érdeklődést keltett a fiatalok körében. Amikor pedig 2003-ban állami kitüntetést kapott Kanadában, az egyik vezető lap így írt: "Kántor István főkormányzói díja annyi, mintha Osama bin Laden kapta volna a béke Nobel-díjat." Hát igen: ízlések és pofonok...