A vesztesek dalait ki énekli?

A háborús győztesek dalait sokan, sokáig éneklik. A vesztesekét mondjuk így: nem illik. Nehéz a katonadalokról politizálás és történelmi állásfoglalás nélkül, vagy annak kockázatával szólni, hiszen az első és a második világháborús katonadalokat értjük ezek alatt.

A régebbi, 48-as katonanóták jobbadán népdalokká váltak, eredendően azok is voltak, s Kossuthról az utolsó százötven évben már mindenki dagadó kebellel dalolt. De mi van a többségében szintén folklorizálódott első világháborús dalokkal? Trianon után a győztes nagyhatalmak belesulykolták a magyarokba is a bűnösséget, nem beszélve a második világháború eleve bukásra ítélt magyar ügyénél. De ha mindkét háborúból kivonjuk az összes nációbéli politikusokat és a vezérkari tiszteket, félretesszük a tényt, hogy Európa gazdasági újrafelosztásáért böllenkedett egymásnak Németország és az antant, s Anglia ipari hegemóniáját akarta megtörni a német virtus, s az USA is itt toporgott ugrásra készen, akkor marad a baka. Mindenféle, de nekünk a magyar baka. Akibe hazafiasságot vertek, de érezte azt magától is. S ontotta vérét, ment a harctérre, áldozta életét.

A legszebb talán, ha csupa férfi énekel – a Bicskei Magyarnóta Kedvelők Klubja is fellépett a váli katonanótafesztiválon Fotó: a szerző

Gyönyörűséges, fájdalmas dalok születtek a száz éve kitört első háborúban a magyar katonák ajkán. Mi, magyarok nem ünnepeljük ezt a százéves évfordulót, nincs mit ünnepeljünk rajta! De katonáinkat dalaikkal elsiratni még most is időszerű, mert kevés jutott nekik a mindenért, amijüket adták. Egészségüket, kezüket-lábukat, hitüket, életüket. A második világháborúban is sokat énekelték az első nótáit, hozzáköltöttek újakat is, de emezeket végképp nem vették jónéven. S mégis. Válban, egy egyesület idén másodszor tartotta meg katonanóta fesztiválját, s annyi, de annyi dalról, nótáról derült ki, hogy tudjuk! Fel-felsejlenek a szocialista hadsereg egy-egy indulójából, szerelmes gimnazisták énekelték kirándulásokon, némiképp elnyelt szavakkal, Galíciát, Doberdót, muszkákat, pláne ruszkikat, oroszokat kihagyva belőlük... És Isten bocsássa meg, de az elvtársaknak szólított századosok ha berúgtak, előástak a lelkük mélyéről egy erdélyi himnuszt, Doberdót, kincses Kolozsvárt, honvéd ejtőernyős vadászt – sírva énekelve a cigányzenére. Válban Marton József és felesége tavaly is azt gondolta, lesz a katonanótára fogékony hallgatóság, s idén is lett! Előadók is, gyönyörű, szívszorító előadásokkal, s vidám, büszke dalokkal. És nemcsak idősek hallgatták és énekelték! Sok fiatal rezonál erre a „műfajra”, a családokban sokáig járták az igaz mesék, akkor is, ha tiltották. Mert mindenki gyászol valakit a száz év folyton vesztes magyar csatáiból: dédapát, nagyapát, fivért, férjet.

A fiatalokat is elvarázsolta ez a világ – a Böllön Betyár Brigádok és a Vox Váli, vezetője Fiskus Olga

A dabas-sári Bazsalicska Citerazenekar dalai is sikert arattak

A legszebb persze, ha csupa-csupa férfi énekel, zenei kíséret nélkül is muzsikál az a dallam, a szöveg meg éppen fontos! Válban, a májusi viharos szélben és esőben, a sátrak alatt az összes katonanóta életre kelt, amit valah énekeltek a vitézek. Ha nincs is mit ünnepelnünk, apáinkat, fiainkat megidéztük. Mindannyiukat. „Édesanyám, nem írok több levelet, puskagolyó lőtte el a szívemet. Eltemetnek az erdei gyönygyvirágok, megsiratnak a falumbeli leányok.”