Kiállítás a titokzatos szíriai Margat erődítményrendszerről

Háború és beletörődés, vér és romantika, vallások és árulás, rejtélyek és európai szemmel felfoghatatlan ön-feláldozás: a Közel-Kelet ma is ilyen világ. A történet azonban ennél sokkal régebbi, a lovagkor, a keresztes hadjáratok időszaka még mindig rendkívüli titkokat rejt és izgalmakat takar. A térség talán legragyogóbb történelmi ékköve Margat vára, ahol Major Balázs arabista régész-történész irányításával közös szíriai-magyar kutatások folynak. A kutatási programról, a régészeti anyagról május 30-án nyílt kiállítás a székesfehérvári Szent István Király Múzeum dísztermében. (A tárlat augusztus 10-ig hétfő és kedd kivételével naponta 10-től 18 óráig látogatható.)

A Szíriai-Magyar Régészeti Misszió a Pázmány Péter Katolikus Egyetem kutatási programjaként a Szíriai Régészeti Főigazgatóság partnerségével kezdődött el 2007 őszén. A munka célja többek között a Margat várára és környékére vonatkozó történeti források feltárása és dokumentálása, a régészeti leletanyag feldolgozása és egyéb kutatás: például a középkori vízgazdálkodásról, a geofizikáról, a néprajzról.

Milyen viharokat élt át Margat vára? Több könyvet lehetne megtölteni történeteivel, ezért e helyütt csak néhány fontosabb eseményt idézünk meg annak érzékeltetésére, milyen drámák elevenedtek meg a múltban a nehéz falak között. Helybéli törzsek 1062-ben építették fel az első várat, majd a teljes várhegy beépítése 1140-ben kezdődött meg. A johanniták 1187-ben vették birtokukba az erődítményrendszert. Oroszlánszívű Richárd flottája 1191-ben Margatnál érte el a Szentföldet és ott vetette börtönbe a korábban foglyul ejtett ciprusi uralkodót. Az aleppói szultán serege 1204-ben ostromolta meg Margatot, akkor lerombolták a tengerparti tornyot, majd a johanniták még abban az évben megtartották a rend legfontosabb jogalkotó gyűlését. A magyar vonatkozás: II. András király 1208-ban látogatta meg a várat és 100 ezüst évjáradékot rendelt az erősségnek a sóraktárak jövedelméből.

Az üveg mögött kerámia éjjeliedény, tál, ólomvázas sütőedény, kulacs, olajmécses, nyílhegy, kézigránát (!), vízvezetékcső rekonstrukciója idézi a múltat, az erődítményrendszert pedig maketten mutatják be a kiállítás rendezői, Major Balázs, Buzás Gergely és Bánki Ilona.

Persze Margat nem csak a keresztes háborúk idején szolgált erődítményként, hiszen „nincs béke a pálmafák alatt”, Szíriát ma is öldöklés fertőzi. A vár igazi katonai jelentőségét már az oszmán-korban elveszítette, ám a környék lakói még hetekig védték az erődöt az első világháború után Szíriát megszálló francia csapatokkal szemben.

„Aki csak látta, azt mondja, soha nem látott ehhez foghatót”, írta az erődítményről 1230-ban Yaqut al-Hamawi, a rabszolgából lett görög származású arab utazó és földrajztudós. Egy séta a fehérvári múzeumban elegendő ahhoz, hogy semmi okunk ne legyen kételedni a szavaiban.