Egér Ágota meséi: Négy gyertya

De mi történik ilyenkor a Tanyán, ahol Tamacska, a cicus éldegél? Bizony, neki nem olyan vidám az élete. Nem hogy díszek nem lógnak a fáról, de még puha, meleg hely sem jut neki. Legfeljebb az istállóban kap helyet, ahol nem érzi jól magát.

– Micsoda szégyen, hogy én, a kényelmet szerető macska egy istálló szalmáján kell, hogy aludjak, ami mellesleg összeszurkálja a bundámat! Azt hiszem keresnem kéne egy igazi puha helyet, de hol? – ilyeneken tűnődött, amikor bejött Gréti néni, a gazdaasszony megfejni a tehenet.

– Na, legalább a vacsorám meg lesz – ugrott talpra Tamacska, és kidugta pici nyelvét, mert már érezte a finom friss tej ízét.

Amikor végre Gréti néni öntött a tányérjába, megsimogatta.

– Szegény cicusom! Úgy látom, igencsak éhes lehettél, igyál csak! – mondta kedvesen.

Ekkor Tamacskának remek ötlete támadt: követte Gréti nénit a házig, és a lába elé furakodott, mint aki nem akarja beengedni.

– Ejnye! Hát mit csinálsz? – lepődött meg Gréti néni. De Tamacska úgy tett, mint aki talán beteg, hogy megsajnálják.

– Jól van! Gyere be egy kicsit melegedni. – nyitotta ki Gréti néni az ajtót.

Alig nyílt ki, Tamacska már bent is termett a házban. Nem tűnt betegnek, inkább fürgének, és felugrott a kanapéra.

– Nana! – húzta össze a szemöldökét Gréti néni. – Jössz le azonnal a koszos tappancsoddal! Előbb megmossuk kicsit – és így is történt, még meg is törölték a macskatalpat.

A cicus nagyon élvezte, hogy kényeztetik. Elnyúlt a takarón, el is aludt volna, ha nem figyel fel valamire: Gréti néni gyufát vett elő, és az asztalon fekvő gyönyörű díszhez ment, amin négy gyertya várta, hogy meggyújtsák. A cica fülelt, mert Gréti néni dudolászni kezdett. Érezte, hogy ez egy ünnepi pillanat.

– Most csak hármat gyújtok meg, tudod, cicus. Mert ma van advent harmadik vasárnapja. Mire mind a négyet meggyújtom, már itt is a karácsony. Annyira szeretem ezt az ünnepet. Te is szereted? De buta vagyok! Most jut eszembe, hogy neked még ez az első karácsonyod. Még kis cica vagy! Akkor elmesélem, mi történik ilyenkor! Tudod, minden évben fenyőt állítok a kis asztalra, feldíszítem, és várom a gyerekeket, az unokákat. Karácsonykor mindig eljönnek – közben sistergett a gyufa, és meggyulladt az első gyertya.

– Mézeskalácsot sütök, mert attól finom illat van az egész házban – folytatta, és meggyújtotta a második gyertyát is.

– Finom mákos és diós beiglit sütök. Ha elkészül megkóstolhatod – és megint sistergett a gyufa, fellobbant a harmadik gyertya lángja is.

– Jaj, de várom azt a napot! – mosolyodott el. – Úgy szereti a kis Sára! Mindig azt mondja: mami, a te sütid a legfinomabb az egész világon. Aztán itt alszanak nálam, és hajnalig beszélgetünk. Jaj, de várom, már! – örvendezett Gréti néni.

Tamacska még sokáig nézte a ficánkoló gyertyalángokat. Bele-belefúrta kis fejét a plédbe, és szundított egy keveset.

– Hm. Milyen szép lehet ez a szokás! – gondolta. – Hátha akkor is beengednek? – ám mire eljött a reggel, megint az istálló szalmáján találta magát...