Ágota erősen kapaszkodott a gólya nyakába, hogy le ne essen, és csak a szigetet nézte, hogy mikor érik már el? De nagyon aggódott a kis járgány miatt is, amiben ott lapult Emilke és Nándi.
Korgott Kelebóka, a róka gyomra vacka mélyén, még sem indult vacsorát fogni magának. Öreg volt már, és ki sem akart mozdulni a várából. Arról álmodozott, hogy valaki majd csak megsajnálja, s hoz neki valami fogára valót. De ugyan ki? Bizony senki. És az i
Ágota olyan régen találkozott már Nyusszal, a nyúllal, hogy úgy döntött, meglátogatja. Akkor még nem is tudta, hogy olyan finom meglepetésben lesz része, amilyenben még soha.
Gyönyörű a téli Rigóerdő. Nekem elhihetitek, én láttam. Ha felkel a Nap, és átlát a felhőkön, puha fényével simogatja meg a fákat. Amikor pedig lemenőben van, a szürkületben furcsa, semmihez sem hasonlító árnyak lebegnek a közöttük. Mondom, varázslatos ez
Mindenki készülődik az ünnepre, karácsony estére. Titok lebeg a szobákban, és az a legnagyobb gond, hogy milyen díszek kerüljenek a fákra, amitől még szebb lesz a karácsony.
Ünnepre készül az egész világ, talán a legszebbre. A nagy városok mind csodás fényben csillognak. Az utcákat harmonikás járja, forralt bor illata száll. A falvak is feldíszítik kis utcáikat a maguk szerény módján.
Az erdő lakói közül, aki csak tehette, már elbújt a tél és a fagy elől. Rigóerdő csöndes volt, téli álomra készült. De két erdőlakó még nem talált vackot magának. Ez a mese arról szól, hogyan találta meg téli szállásnak ugyanazt a helyet Sün apó és Nándi
Varázslatos lesz ez az idei november... - bólogatott nagy busa fejével a határ szélén álldogáló madárijesztő. A novemberi ködtől kissé nyirkos lett a ruhája, meg is borzongott, de nem törődött vele. Tudta jól, mi a dolga: óvni és védeni az őszi búzát. Hog